Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában

Mynt hogj az zenanak es egieb jaro helyeknek zyk wolta, az baromnak vthat be rekezty, es tellyesseggel fel fele alattya. Vagion immár 12 eztendeye annak, hogj az harmincad dolgába zolgalok hywen az en kegelmes vramnak, most vyonnan ismét az Erdei orzagban, es Magiar orzagban való lakozok irtak oda be felölem es engemett kertének, hogj mas tudatlannak ne adatnék, ig ismét fel kelletek az harmincad gonduiseleseí vennem. Bátor felséged látassa meg az oda fel ualo harmincadosoknak, vámosoknak laistromit, ha az 12 eztendő elet mente teb jöwedelem awag mostan, en gondwiselesemben. Mynt hogj Giör fele ez elet, eztendeig, ha ment 15000 barom, most 30000 awag 40000 megyén. Enis kedig arra igyekezem, hogj ha az giöri sokadalom helyin marad, az romay chazarnak nag haznott tehessek, smind ide az en kegjelmés vramnak. Mert ha ez dolog kilemben lezen, im az kereskedőknek az jowanak az akarattyok hogj az töserseget el haggiak es egyéb dolgokhoz latnak, mynt ök Owarra haitananak." 19 Tehát Ozmán aga és Ali basa közbelépése mentette meg Győrt ettől a végzetes jogfosztástól, hiszen Győr vásártartási jogát ősi, királyi szabadalomlevelek biztosították. A XVII. században már mindezzel nem törődtek. 1623-tól kezdve kormányintézkedéssel, illetve ausztriai, bécsi monopóliumok megszervezésével kivették a magyar és így a győri tőzsérek kezéből is a marhakereskedelmet és idegeneknek adták. Óriási kár származott ebből az országra és természetesen Győrre is. 1651. augusztus 20-án új monopóliumot szerveztek, amely a magyar tőzséreket megfosztotta vásárlási jogaiktól, többé nyugatra nem szállíthattak. Felzúdult az egész ország, hetek alatt a panaszok tömege ment a nádorispán, Pálffy Pálhoz. A panaszosok élén Győr megye és Győr város haladt. Maga a nádor is írt Győr panaszáról a királynak, amelyben elmondotta : „Győr lakói a marhakereskedésből élnek. Régi szent királyainktól erre vonatkozólag kiváltságleveleket is kaptak, s ezeket felséged is megerősítette. Most e jogokból kiforgatták őket s a kenyeret kivették a szájukból. Hogyan, s miből éljenek szegények ?" — Sőt Győr megye és város külön is írt a királynak, keserves szavakkal jelentették, hogy a császári edictum értelmében a marhavásárlástól és kereskedéstől eltiltották őket. Ez a császári monopólium, tőke hiányában, miután mérhetetlen károkat okozott, hamarosan megszűnt, de a magyar tőzsér sorsa már megpecsételődött. Többé a győri szarvasmarhakereskedelem korábbi virágzását el nem érhette. És ez végzetes hatással volt — amint majd még szó esik róla — a város életére.

20 Természetesen, nem csupán a szarvasmarha kereskedelem foglalkoztatta a kereskedőinket. Élénk volt a lóvásárok forgalma, a dunai hajók gabonát és lisztet szállítottak az osztrák városokba. Ha a török hódoltság korában ugyan nagyon megcsappant a megye bortermelése, mégis nyoma van a borkereskedésnek is. Az 1630-as években a Szent Erzsébet, ma Rózsa Ferenc utcában Opitz Jánosnak volt borkereskedése. És természetesen győri kereskedők vitték szerte az országban a győri ipar termékeit is. Pedig ebben az időben a kalmármunka nem volt éppen veszélytelen foglalkozás. Hogy azzá ne legyen, gondoskodott róla a németen kívül a török is. Azok a jegyzőkönyvek, melyeket a béke idején okozott török pusztításokról, károkról írásba foglaltak, bőségesen megemlékeznek a 128