Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában

ban sem áll előttünk olyan tisztán, olyan kendőzés nélkül, mint mikor szembe kerül a nagy ismeretlennel, mikor a Halál kopogtat az ajtaján : a nagy bizonyosság pillanatában, mikor maga köré gyűjti legbizalmasabb embereit és tollba mondja utolsó akaratát. Az utolsó számvetés perceiben leméri élete eredményeit, rendelkezik arról, ami utána marad, arról, amit már nem tudott elintézni, intézkedik adósságairól és követeléseiről. A huszadik század emberének furcsa az a gondosság, amivel számbaveszi minden apróságát, minden, a mi szemünkben jelentéktelen értékét. De hökkenten figyelünk fel, amikor azt is meglátjuk, milyen nagy vagyon halmozódott fel egy-egy győri házban. De meg kell állapítanunk azt is, hogy ez a vagyon nagyon nehéz körülmények között, kemény munka árán gyarapodott. IV. Ha a város polgárainak vagyoni viszonyait sorra vizsgáljuk, természetes megállapításunk az, hogy a legnagyobb vagyon a kereskedőké. Győr a török hódoltság szélén ott feküdt, ahonnan az ősi országutak a hódoltsági részekbe és nyugatra vezettek. Győr volt az a hely, ahol a török hódoltság kereskedői a nyugati magyar és külföldi kereskedőkkel találkoztak. Ezért volt igen nagy jelentősége a győri vásároknak. A győri vár déli oldalán, hatalmas puszta terület húzódott Szent Iván felé, ahol a fontos, sőt nem túlozunk, európai jelentőségű győri vásárokat tartották. Mert a győri vásárokon hajtották fel a nyugati nagyvárosok élelmezése szempontjából annyira fontos magyar szarvasmarhát. És ennek a marhakereskedelemnek a győri kereskedő, a győri tőzsér volt a lebonyolítója. Ök vásároltak a hódoltsági kereskedőktől és tovább adták a bécsi, nürnbergi, augsburgi, strassburgi és az olasz kereskedőknek. A győri vásárok jelentőségét érdekesen bizonyítja az az egyezség, melyet Győr város megbízottjai Szakonyi János és Czimkó Mihály kötöttek 1647. január 13-án a pozsonyi magyar kamarával. Ennek szövege a következő : „Mivel az győri város, jobbára kereskedő emberekbül áll, akik pénzeket szerencsére az alföldre aláadják, hogy mindő Fölségének, s mind magoknak pénzek után hasznot szerezhetnének, történik azért sokszor, hogy az alföldiek az igaz mondásra el nem jönnek, hanem megcsalják az kereskedőket és pénzeket is odavesztik. Annakutána sok pörrel, bíráknak és főembereknek busudalmával, más alföldi embereket kénytelenségből köll efféle adósságért megarestálni, mivel az győri ember alá nem mehet Törökországban, hogy bírája kereshesse adósságát. Annak okáért, hogy efféle veszekésre indító arestumokat eltávoztatnánk, és a bűntelent a bűnösért ne büntetnők, ő Fölségének is s mind az nömös kamorának proventusa ne kissebbednék, tettünk ilyen végezést az ő Fölsége nömös kamorájávai, azmint erről az győri nömös vármegye gyűlésében is protestáltunk. Hogy ennek utánna valaki pénzit aláadja az alföldi embernek, akármi névvel nevezett marháiért, és az, meg nem állana fogadását, soha senkit mást se pénzében, se személyében az győri bíró meg ne arestálhasson, hanem tulajdon csak azt a személyt, avagy annak az pénzhez közös társát, vagy pénzit, ha valahol találja, a kinek pénzit adta. Hol penig az adós föl nem jönne és nem akarnak fizetni, az a városi 126