Arrabona - Múzeumi közlemények 1. - In memoriam Floriani Romer (Győr, 1959)

Jenei Ferenc: Győri élet a török hódoltság korában

kiváltságlevelek : ősi jogainak biztosítékai voltak. Olyan biztosítékok, melyekkel magát és városát egy háborús korszak veszedelmei közepette megoltalmazhatta. A háborús idők sohasem kedveztek a jogokkal szabályozott békességes életnek. Tehát a város új vezetőségének mindent újra kellett kezdeni. Elsősorban a kiváltságoknak biztosítását, újra elismertetését, mert ezek hiányában a város lakói a magyar törvényeket amúgy sem tisztelő katonaság kényének kedvének lettek volna teljesen kiszolgáltatva. A város bírája és tanácsa előbb az esztergomi főkáptalanhoz fordult és kérésére annak kiküldöttei, szavahihető tanúk meghallgatása alapján, összeírták mindazokat a régi, királyi kiváltságokon alapuló jogokat, melyeket Győr lakói évszázadok során szereztek. E tanúkihallgatás Pozsonyban történt és onnan a város kiküldöttei a felvett és hitelesített jegyzőkönyvvel egyenesen Bécsbe mentek és a királytól a kiváltságoknak új megerősítését kérték. II. Mátyás király 1609. január 28—29-én nyolc királyi diplomát állíttatott ki, melyekben Győr ősi kiváltságait megerősítette, sőt azokat még újakkal is megtetézte és a nyolc diplomában foglaltakat 1610-ben egyetlen diplomában újra kiadta.

3 Győr ebben az időben, a 17. században szabadalmas mezőváros volt és a győri székeskáptalan földesúri joghatósága alatt élt. Jogállása bizonyos kiváltságokat, de gyakran súlyos terheket is jelentett. A jogok között első a szabad bíró- és tanácsválasztás joga volt. Ez a választás elvileg szabad volt, azonban a feudális állam szervezete különböző korlátok közé szorította. Az ősi demokratikus, középkori városjog szerint a bírót a város minden polgára, minden megkötöttség nélkül, szabadon választotta a polgárok közül. Tehát minden győri polgárt bíróvá választhattak. Azonban a XVII. században már csak a tanács tagjai közül lehetett válsztani úgy, hogy a város polgárai négy tanácstagot jelöltek és ezek közül a földesúr székeskáptalan rendesen a legtöbb szavazatot kapott tanácstagot erősítette meg a bírói tisztségben. A földesúrnak azonban jogában állott a választást megsemmisíteni és új választást elrendelni. A bíró tisztségét egy esztendeig, Szent György naptól Szent György napig viselte. Űjra is lehetett választani, de a gyakorlat az volt, hogy egymás után következő esztendőben csak nagyon ritkán, inkább néhány éves időközben választottak valakit újra a bírói tisztre.

4 A bíró hivatalába az eskü letétele után lépett, mikor kezébe kapta a város pecsétjét és a bírói pálcát és ettől kezdve 12 esküdttársával ő irányította a város életét. A város polgárságának bizalmából került a város élére, de bizalmi embere volt a székeskáptalannak is. ü szedte be és szolgáltatta át a földesúrnak az adót és gondoskodott a földesúr jogainak védelméről. Ebben a szerepében azonban gyakran két malomkő közé került. Az egykori királyi város polgárai szívesen szabadultak volna jobbágy helyzetükből. Keresték a módot, hogy terheiktől mentesüljenek. Éppen korszakunkban három ízben is megtörtént (1626, 1628, 1678), hogy a bíróválasztásnál olyan bírót választottak, aki magáévá tette a földesúri hatalom alól való szabadulás vágyát és annak a tanácsban hangot is adott. így ezekben az években Nagy Szabó János, Szombat Szabó András és Szőnyi Márton választását a székeskáptalan nem hagyta jóvá. Szőnyi Márton esetében inkább hozzájárult ahhoz, hogy a protestáns Nemes György legyen a bíró, de jogain csorbát ütni nem engedett. 1678-ban pedig valóságos forrongást szítottak az elégedetlen polgárok 116