Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Marosi Arnold. ügyének. Tudott beszélni az egyszerű emberek nyelvén, de sikerült meggyőznie és rávennie sokszor a legelőkelőbb mágnásokat is, hogy műkincseikből a múzeumnak juttassanak, vagy legalább is letétbe helyezzenek olyan tárgyakat, melyek a kastélyterembe zárva holt dolgok, az ő kiállításában pedig hangosan beszélő tanúi a múltnak... A minisztériumban, a megye- és városházán fáradhatatlanul argumentált, hogy anyagi támogatást eszközöljön ki az ő szívügye számára. Hogy az a sok kilincselés, rengeteg munka csakugyan eredményes volt, annak ékesen szóló hirdetője a mi múzeumunk, mely már európai viszonylatban is hírneves, mely Marosi Arnold nevét ércnél maradandóbb emlékként őrzi Alba Regia krónikájában.« 1910—1920 a gyűjtemények gyarapítása, méltó elhelyezése, a múzeum önálló épületének kérdése foglalta le minden energiáját. A háború tartama alatt a megkezdett lendületes munka kissé megbénult ugyan, de az elszánt élniakarás még a nehéz időkben is tudott eredményt felmutatni. Ehhez járult 1918-ban Lauschmann Gyula dr. halála, akiben a múzeum propagálásában, az anyaggyűjtésben és ismertetésében legbuzgóbb munkatársát veszítette el. 1919-ben a kommunizmus gyászos napjaiban ideiglenesen át kellett adnia a vezetést Dr. Rexa Dezső várm. főlevéltárnoknak, de az irányzat bukásával 1919. aug. 29-én ismét átvehette az igazgatást. A háborús évek szomorú állapota a gyűjtő utak és kutatások elmaradásában tükröződött vissza. Marosi Arnold fáradhatatlan egyénisége azonban most is megtalálta munkaterét. Tudós lelke ismét belemélyedt tanári pályájának munkakörébe és a természet nagy világában kereste azt, amit nem sikerült a múzeumi kutatás során megtalálnia : az élet kialakulásának titkát. Egymás után jelentek meg tudományos munkái és cikkei: A természet élete (1914); Életjelenségek a népek harcában; A természet művészete; Az ember és a létért való küzdelem; Társadalmi jelenségek az élő szervezetben ; Az élet forrása ; Az élet tartama (Élet 1915—19); Életismereteink összefoglalása; A szervezetek érzékenysége (Kath. Szemle); Bevezetés a biológiába (1922). — 1917-ben az Aquinói Szent Tamás Társaság, 1923-ban a Szent István Akadémia választja rendes tagjául. Előbbiben: »A szervezetek munkafelosztása és harmóniája* címen tartja székfoglalóját, utóbbi helyen ismét az archeológia köréből választja tárgyát : » Л fejérmegyei Sárrét őskori telepeU címen. 1920—1930 Székesfehérvár és Fejér megye múltja lép lassantudományos munkálkodásának előterébe. A Múzeumegyesület kebelében Történeti és Műemlékbizottságot szervez, melynek célja a város és a vármegye területén elszórt emlékek felkutatása, összegyűjtése, gondozása, irodalmi vonatkozások feljegyzése és a helytörténetírás megkönnyítése végett a levéltári anyag össze5