Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Marosi Arnold. és további fenntartásának kérdése azonban újabb gondot jelentett a vezető tényezőknek. így került az azévben Pécsre helyezett fiatal ciszt. tanár, Marosi Arnold először érintkezésbe az archeológiával. Nem kisebb mestere volt, mint maga Wosehinszky Mór, aki a rendezés tervét eléje szabta és a tárgyakat a főbb csoportokban beosztotta. A fiatal múzeumigazgató nemcsak a rendezést végezte aprólékos gonddal, hanem megszervezte a Pécs-Baranyai Múzeumegyesületet is, és ezáltal fenntartásáról is gondoskodott. E minőségében több alkalommal vett részt a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége által rendezett múzeumi tanfolyamokon. A pécsi évek örökre lekötötték érdeklődését a múzeumi problémák számára, de mellette ott rezeg leikében a természeti és az emberi élet örök titka. Ezt mutatják a pécsi múzeum megnyitási ünnepségén 1904. nov. 27-én mondott szavai: »Csak az érti meg a jelent, aki ismeri a multat. S miként tágul annak látóköre, ki élvezetes szemlélet útján látja a föld kérgének szakadatlan hullámzását, az élet jelen képviselőinek fokozatos megjelenését, ki leszállhat a tengerbe és onnan föl a levegőbe, hogy megismerje hazájának, édes szülőföldjének halát és madarát, hegyét és völgyét, házát és lakóját, úgy a múzeumot is a kultúra és a hazaszeretet élesztésében elsőrendű tényezőnek kell tekintenünk. A kultúra szempontjából mi más a múzeum, mint a multak letűnt napjainak hátramaradt fénysugara, rrrely bevilágít a régi idők közművelődési és társadalmi viszonyaiba. A régiség tárgyainak patinája és pora egy kis magyarázattal reflektorrá változik, fényénél kikel az ősember sírjából és egyszerű eszközeivel, életmódjával megmutatja műveltségünk kifejlődésének alapfokait, új korszakot alkotó fordulatait és jelen kialakulását. A történelmi emlékek nem rozsdás fegyverek és elrongyolódott zászlók, nem is értéktelen cserépdarabok és elhányt ócska vasak, a tanulni akarónak művelődéstörténeti adatok, a lelkesedni tudónak pedig ereklyék, melyek egyikéhez az ősöknek csatában hullatott vére, másikához a munkában lecsurgott verejtéke tapad.« 1906—1908. évi népakadémiai előadásai is ezt a kettősséget árulják el: Az ember őskora. Az ember osíörténelme. Az ősember és az ember származása (Mohács). Az élet kialakulása. A természet. Az élet. Az élőlények szervezete és változatossága. A természettudós tanár és az emberi kultúra fejlődését kutató történész nyújtanak egymásnak kezet Marosi Arnold életművének kialakulásában. Ha a további években mindinkább a múzeumi kérdések jutnak előtérbe, mindig adódnak mintegy oázist jelentő állomások, amikor a természet életjelenségei, a biológia, az iskola és a nevelés kérdései is helyet kapnak érdeklődésében. Különösen a világháború és az azt követő nemzeti megrázkódtatás voltak ebből a szempontból fontos momentumok életében.