Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

sünk szerint a szabadbattyáni vasútállomásnál kerültek elő a Börgönd — Szabadbattyán közti vasútvonal építése alkalmából ott, ahol e vasútvonal az állomástól keletre fekvő dombot átszeli. A fibulákat a kereskedő a vasútépítés egyik mérnökétől vásárolta egyéb leletekkel. Ezek a következők : 1. Két ezüst karperec 5 — 6 mm. vastag ezüst drótból, melyek két vége körülbelül 12 mm szélességben és 15—16 mm hosszúságban kiszélesedve stilizált állatfejben (kigyó ?) fejeződik be. Az állatok szemét csiszolatlan, bizonytalan alakú rubinvörös kő alkotta. A karpereceket a kereskedő David Reiling mainzi kereskedőnek adta el. 2. Egy pár arany fülbevaló, ezek még ezidőszerint a budapesi régiségkereskedő birtokában vannak. 3. Aranygyűrű vörös karneollal, mely szintén Budapesten van, de már nem a kereskedőnél. Az eset szomorú példája, mint szóródnak szét együttes leleteink, amelyeknek együtt kellene maradniok. Fejérmegyei őskeresztény emlékek. Ide tartozó emlékekről már volt szó a Szfvári Szemlében (1936, 105. és 113. 1). Újabban Nagy Lajos foglalkozik velük az 1938-ban megjelent Szent István emlékkönyv I. kötetében, >Pannónia sacra« с. dolgozatában, mely lelőhelyek szerint foglalja össze hazánk őskeresztény emlékeit. Az »Intercisa és környéke« с fejezetben először Dunapentele emlékeiről nyújt teljes áttekintést és bővebb ismertetést, majd >Tác-Fövenypuszta« cim alatt a székesfehérvári múzeum itt folyt ásatásairól emlékezik meg és egyben közli a múzeum ókeresztény bazilikából származó faragott korlátpillérét is, megjegyezve, hogy Magyarország területén ez volna az egyetten kimondott keresztény emlék, mely a templomok berendezéséről hű hépet nyújthatna. További megállapításai : Krisztus monogrammja a 400-as éveknél korábban nem jelentkezett. A monogramm alatt van az életfa, akárcsak a taurini bazilika mozaikján. A monogramm feletti szimbólumok : két delfin, központban pávatoll, mint az örökélet jelképe, balra hal. Ezektől mintegy elválasztva alattuk kapjuk a rákot, a csigát, uterust és mást, amelyekkel nemes küzdelemben állanak a föntebbiek. A hátoldali díszítés lapos szobrászati kezelése mutatja, hogy a faragványok fából való előképek után készültek. A korlátpillér korát Alföldi András is az ötödik század első felére helyezi és így a táci keresztény templom is, ahonnan származhatott, túlélte a népvándorlás korszakának első évtizedeit. Talán itt is egyaránt használhatták Isten házát barbárok és rómaiak, mint Joviában. (Szent István emlékkönyv 1. 166. 1.) Honfoglaláskori temető Nagykarácsony-szőlőhegyen. Szabados Antal, az Előszálláshoz tartozó Nagykarácsony-szőlőhegy tanítójának jelentése szerint Balogh Mihály földjén már többizben találtak csontvázakat. Ezelőtt mintegy 15 évvel házépítés közben akadtak sírokra, melyek csontjait kiszedve, közös gödörbe hányták össze. Szabados Antal 1937-ben a csontokat újból kiásva, egy gömböcskékkel díszített ezüst fülbevalót és bronzgyűrűt talált közöttük. Később a kerti szőlő között találtak csontvázat melléklet nélkül. Ugyanitt 1938 tavaszán mellékletes csontváz is került elő, melyet Szabados Antal bontott ki és a kézfejen fonott ezüstgyűrűt, a fejnél pedig halántékgyűrűt talált. A múzeumba beadott mellékletek szerint a sírok XI—XII. századi ősmagyar telep maradványai lehetnek. (Lt. sz. 10788—789). A both-pusztai éremlelet lelőhelye. Fejér vármegyének eme mintegy 32000 drb érmet számláló és I. Kálmán, II. István és II. Béla korából származó éremleletének közelebbi lelőhelye Lülei both-pusztai főintéző bemondása szerint a puszta Aranyos-oldala nevű dűlője volt. A leletre vonatkozó adatokat 1. Szfvári Szemle 1934, 47. 1. Polgárdi középkori régiségeiről. Az irodalomban Polgárdi két helyen szerepel, mint középkori régiségek lelőhelye. Az Arch. Értesítőben képek kíséretében (1882, 144—148.1.), melyeket részben Károly János is le43