Székesfehérvári Szemle 9. évf. (1939)

Marosi Arnold. a bonyolult összetételhez, mely Pannónia lakosságát a római uralom vége felé jellemezte. Fokozta ezt a tarkaságot egyéb keleti elemekkel együtt feliratos emlékeink szerint a zsidóknak Dunapentele és Esztergom közti Duna mentén nagyobb számú megtelepedése, úgyhogy e vidéken nagyobb temetőjük is lehetett. (Nagy Lajos : Szt. István emlékk. I. 147. 1.) Ennél azonban sokkal nagyobb jelentőségű a barbároknak III. században megkezdődő lassú beszivárgása, melyet sem a Duna, sem a mentén emelt erődítmények nem voltak képesek meggátolni. E beszivárgás folytán Pannónia keleti részének lakossága észrevétlenül kicserélődött. A régi jómódú elemek hátravonulnak a veszélyes frontkörletből. Helyüket germán csapatok foglalják el a dunaparti határövben és idővel uralkodó szerephez jutnak. A hunok megérkezésekor a római sereg már jórészt germánokból áll, a legnagyobb polgári és katonai állásokat germánok töltik be. (Alföldi A: Magy. népei és a róm. birod. Bpest 1934, 46. I.) Fejér megye területén eddig három helyről vannak adataink a barbár térhódításról. Az egyik Csákvár, ahol a székesfehérvári múzeum 1937-ik évi ásatása alkalmával került elő negyedik századi tipikus római régiségek társaságában egy besimított díszítésű barbárjellegű korsó. Alakja a római korsókat utánozza, azzal a különbséggel, hogy testének felső részét törésszerű vonal választja el az alsórésztől. Díszítése a nyakon függélyes, a fül magasságában hálózatot alkotott fényesre simított vonalakból áll, míg a törésen alul a római üvegedényeken szokásos kannelírozás látható. A székesfehérvári múzeum a tác-fövenypusztai ásatások anyagában is őriz négy a csákvári edénnyel rokon, besimított díszítésű edénytöredéket. A harmadik lelőhely Dunapentele, római sírok között talált hun-germán tipusú korsóval, melynek díszítése már fejlettebb típus, mint a csákvári korsók egyszerű hálózatos mintája, tehát nála későbbi (1. Szfv. Szemle 1937. III—IV. sz. V. tábla 1. kép). Nemcsak a kerámia, egyéb régészeti anyag is tanúskodik Fejér megye IV. századi lakosságának elgermánosodásáról. Ide tartozó emlékek a székesfehérvári múzeumban ugyancsak Dunapenteléről egy pár germán fibula a római temetőből, a csákvári temetőben pedig sajátos tipusú fibulák, csatok, függők és egyéb ékszerek igazolják a germán elemeknek Pannoniába való beözönlését és megtelepedését, mégpedig nemcsak a Duna mentén, hanem, miként ezt a székesfehérvári múzeum által eszközölt feltárások igazolják, a tartomány belsejében is. Előjátéka volt ez annak a IV. század végén már teljes erővel megindult hatalmas áradásnak, mely Pannoniát a római birodalom testéről leszakítva, lakossága nagy részét elpusztítva, új kultúrát, új etnikai elemeket