Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Levediai vonatkozások a székesfehérvári múzeum any

agában. közepe előtti időre tehető. Hatalmukba kerítve a skandináv félszigetet Déloroszországgal összekötő Volga és Dnjeper menti utakat, a kievi normann-szláv államnak vetették meg alapját, melynek kialakulása 840 körül, de mindenesetre a század közepe táján már megtörtént. Ily módon élénk kereskedelmükkel közvetlen érintkezésbe kerülnek a levediai magyarsággal. Első érintkezésük a kazár uralom hanyatlásának kezdetére (840 után) tehető, melynek megtörténte után mindjobban befolyásolják a magyar fémművességet. E kapcsolatnak legfeltűnőbb emlékei a normann kardok, melyek jórészt a honfoglaló magyarok útján jutottak el Levediából Etelközön át a mai Magyarországba. Eddig 23 ilyen magyarországi normann kardról van tudomásunk, melyek közül négy Székesfehérvárról származik. Egyet, a demkóhegyit a Magy. Tört. Múzeum őrzi, három a székesfehérvári múzeumban van. E kétélű, egyenes pengéjű, rövid, vaskos keresztvassal és hatalmas markolatgombbal felszerelt kardtípus aránylag nagyszámú előfordulása a magyarság körében azért feltűnő, mert a magyar lovas nomád harcmódnak a lovassági hajlott szablya felel meg, amit még Ázsiából hozott magával. A nehéz, kétélű kard csak a VIII. sz. végén, a IX. sz. elején alakult ki, és az egész IX. század folyamán virágzott. Nálunk a X. sz. sírokban is gyakori, ami azt mutatja, hogy a X. sz. folyamán még erősen importálták Magyarországba, bár már itt is készítették. A székesfehérvári múzeum három normann kardja között különösen becses az a példány, melynek markolatgombja teknős békát ábrázol (I. t.). Lelőkörülménye és leirása már megjelent (Arch. Ért. 1923—26, 247—249. I., Hadimuzeumi .Lapok 1926, 5—8. sz.). E közleményekben Hampelt követve, mint frank-típusú kard szerepel, melyet a honfoglalók nyugati kalandozásaikból hoztak volna magukkal. Fettich Nándor mutatott reá először normann jellegére és hozta kapcsolatba Levediával (Arch. Ért. 1931, 62.1.; Századok 1933, 396. 1.). A Székesfehérvári Szemle közleményejben (1934, 92. 1. és 1936, 47. 1.) már mint ilyen szerepel. Újabban ismét Fettich N. foglalkozott vele, mint normann karddal, a honfoglaló magyarok fémművességéről írt művében (Arch. Hung. XXI. к. 52. 1.), majd a Szent István Emlékkönyvben (III. k. 510. 1. XIV. t.) a Szent István-karddal kapcsolatban a többi székesfehérvári karddal együtt. Székesfehérvárt közelről érdeklő megállapítása, hogy ezek a normann kardok ép Szent István székvárosában fordulnak elő legnagyobb számban, és a többiek is jórészt e tájról, a Duna középső szakaszáról valók (U. o. 508.1.). Kardunknak a fenti irodalomból látható értékessége indított bennünket arra, hogy felkeressük vele dr. Kalmár Jánost, a M. N. Múzeum történeti csoportjának segédőrét, és felkérjük, legyen 51