Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

Székesfehérvár a honfoglalás és Szent István korában indította arra, hogy nem Herculianak akkor még bizonyára meglevő nagyszabású romjait, hanem a mai Székesfehérvár helyét szemelte ki város létesítésére. Herculianak, mint átkelő helynek volt jelentősége. Ott legkeskenyebb a Sárrét és ma is láthatók a Sárvizén keresztül vezető római út maradványai. Szent Istvánnak nem útra, hanem az esetleges belső és külső támadások ellen bevehetetlen védelmi pontra volt szüksége. Erre pedig legalkalmasabbnak kínálkozott az a Sárrétre benyúló félsziget, ahol a mai Székesfehérvár belvárosa, az egykori vár fekszik, mely akkoriban a környező mocsarak miatt szinte megközelíthetetlen volt. Ehhez járultak a gazdasági szempontok is. A móri völgyön, továbbá a Velencei-tó, a Balaton mentén húzódó ősi közlekedési utak találkozása, a Bakony—Vértes és Mezőség itteni érintkezése* mint vásárhelyek tették alkalmassá e helyet város alakulásra. A mondottak alapján az is világos, hogy Székesfehérvár középkori nevét Alba, Fejérvár nem a helyén álló római falak fehérségétől kapta. Az sem igaz, amit Salamon Ferenc és Erdélyi László vallanak, mintha a szláv Beográdnak egyszerű lefordítása volna. Vályi András Magyarország leírásának II. kötetében úgy gondolja, hogy szépsége vagy a körülötte elterülő szikes talaj miatt kapta Fehérvár a nevét. Vele szemben Fejér György a Tudományos Gyűjtemény 1840-ik évfolyamában az őshazára utalva, keleti vonatkozást keres benne. Keleten a nagyot, a kiemelkedőt szokták fejérnek mondani. Szent István tehát ezt a szokást követte, mikor a székhelyének kiszemelt várost elnevezte, ezzel is jelezni akarván annak elsőségét. Ugyanez a véleménye Melich Jánosnak, midőn kimutatja, hogy a Fejérvár helynév a magyaroknak az őshazából hozott fogalmuk lehetett, amire délorosz, török, besnyő analógiákat említ. A szentistváni Fejérvár, mint vár nem sokat mutatott. Falai, bástyái nem voltak. Természettől adott védelmi pont volt. Mesterséges erődítményei földsáncokból, cölöpépítményekből, sáncárokból állottak. Városi képet a királyi lak, a préposti és kanonoki házak, az országos előkelőségek, udvarnagyok lakásai, főleg pedig a bazilika adtak neki, mely uralkodólag emelkedett ki követlen környezetéből és vonta magára távolból is a figyelmet. Kőből épült megtestesítője volt Szent István nagy művének: a magyarság bekapcsolásának a kereszténységbe és nyugati kultúrába. Lehet, hogy német, de inkább észak-olaszországi minta után épült, mozaikjai Bizáncra utalnak, faragványai Isztria és Lombardia művészetének másolatai. E faragványoknak azonban az idegenszerűség mellett eredeti vonásaik, ősi magyar lélek szülte motívumaik is vannak. Ilyenek a Lebediából származó tarsolylemezek palmettás diszítményei, melyek kőre átvéve fényes bizonyságai Szent István egyik legnagyobb érdemének, 9