Székesfehérvári Szemle 8. évf. (1938)

üzlet) előtt állt. Majd a Bank-utcába (ma Szent Korona-utca) a mai Csöppentzky-féle ház helyén „vas tuskó"nak nevezett vendéglő ajtajába került, azután nyoma veszett. Philipp István révén megtudtuk, hogy Győrben van és tettünk is kísérletet megszerzésére, de sikertelenül. A szentistváni jubileumi év alkalmából azonban sikerült megkapnunk. Kiss Mihály győri lakos ugyanis a következő levelet intézte a a polgármesteri hivatalhoz : » Méltóságos Uram ! Bocsánatot kérek, hogy soraimmal zavarom, de miután a pesti lapokból olvasom, hogy régiségek után a Szent István évre ásatásokat végeznek, hát nálam is van Székesfehérvárról egy igen régi, vastuskó, tele verve vas szegekkel. Én szívesen felajánlom, ha kell. Én feleségemtől örököltem, az pedig Szögyény-Marich László akkori berlini nagykövettől kapta. Nekem értéktelen, mert nem tudom az eredetét és nálam elkallódik, de Székesfehérvárnak emlék. Abban az időben feleségem székesfehérvári lakos volt, Héjj Ferencnek, a Kálozi vendéglősnek neje volt. Maradtam tisztelettel Kiss Mihály Győr, Kálvária út 11. szám.« A polgármesteri hivatal a levelet áttette a múzeumhoz a vastuskó megszerzése végett. A múzeum kérésére Kiss Mihály a vas tuskót meg is küldötte. A reá vonatkozó bővebb felvilágosítást Kiss Mihály kikérdezése alapján Jankó László, с tanítóképzőintézeti igazgató, múzeumunk régi barátja a következőkben volt szíves közölni : 1 »Kiss Mihályné első ura Héjj Ferenc volt, vendéglős Fehérvárott. Nála lakott egy »Lakos bácsi« nevezetű, fehérvári volt lisztkereskedő, ki 1833-ban született volna, s 48/49-es honvéd is volt. Ennek a Lakos bácsinak birtokába került Szögyény-Marich László volt berlini nagykövettől 4 (hasonló) tuskó, melyet Szögyényék egy kamrában tartottak félretéve, egyik házukban, mely Fehérvárt volt és később a káptalan vette meg. Helyére 1910-ben (az udvar felőli részen) egy »kultúrházat« építettek, míg az utca felőli részen az öregház maradt. — Szögyényékkel Lakos bácsi úgy lett volna kapcsolatban, hogy bizonyos anyagi ügyeikben megbízottjuk volt. — Lakos bácsi a kapott, hozzájutott 4 tuskót nem tartotta együtt, hanem egyik Komáromba került ő tőle, a másik Pécsre, a harmadik a budai Szénatérre, s a negyedik Héjj Ferencné (ma Kiss Mihályné) birtokába. — Lakos bácsi szerint (ki később maga is Pécsre került) — a .4 tuskó valamikor Fehérvár várkapujánál lett volna felállítva. — Lakos bácsi azt állította, hogy az 1842-es évszámú rézérmet, ' mely ecettel már megmaratva a tuskó felső végén van, Petőfi verte volna bele a tuskóba. Lakos bácsi szerint ugyanis Petőfi Fehérvárt jártában a^ Szeminárium mellett, Fekete kávésnak kisebbik házában szállott volna meg. j Kiss Mihályné maga különben 1911- > ben jött Fehérvárról Győrbe.« Székesfehérvárott is utánajárva a dolognak idős szemtanunk szerint a vastuskó tényleg Lakos-bácsinak a Szögyény-Marich házban levő boltja előtt állott. Az üzlet megszűnése után Lakos a Bank-utcába Héjj Ferenc vendéglőshöz költözött. Vele együtt ide került a vastuskó is. Héjj Ferenc később a Kálozi vendéglőnek lett bérlője. Arról, hogy a Kálozi-vendéglő előtt ott állt-e a vastuskó vagy nem, megoszlanak a vélemények. Hallomás szerint a »Vörös ökör« vendéglőnek, mely a Gazdák Biztosító Intézetének palotája helyén állott, szintén lett volna vastuskója. A mi vastuskónk tulajdonkép vaslemezzel beborított, megcsonkított, elágazó fatörzs tele szegekkel. A szegeket néha érmeken verték keresztül. A rajta levő lakattal felszerelt vasabroncs és ezen csüngő hatalmas vasszeg a falhoz való odaerősítéshez szolgált. Eredeti rendeltetéséről, mint a fentiekből látható, nincs biztos adatunk. Az analógiák alapján azonban Lakos Ignác vallomásának igaza lehet, hogy valamikor a város kapuinál állott és onnan került a Szögyény-Marich család birtokába. Természetes, ez nem zárja ki, hogy a Kreizler-ház sarkán (ma Keresztes-féle üzlet) és a Vörösökör előtt is volt vastuskó, de ezek nem azonosak a Múzeumba került vastuskóval. Marosi Arnold.