Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

hitelkeret megszavazását kéri, mert az építkezés befejezése nem áll elegendő pénz az egyesület rendelkezésére. A választmány egyhangúlag hozzájárult a kérés teljesítéséhez Az őszi választmányi ülés október 27-én volt Dr. Képes János ügyv. alelnök vezetésével. Jelen voltak: Dr Berzsenyi Zoltán, Dr. Farkas Sándor, Homoki Ferenc, Dr. Kaltenecker Viktor, Manger Emil, Marschall Rafael, Márton Jakab, Dr Mészöly József, Dr. Polgár Iván, Rauscher Béla, Streit Ferenc, v. dr. Szarka Géza és Radetzki Dezső. Elnök az ülést megnyitva meleg szavakkal üdvölte Marosi Arnoldot a tanárságból való nyugalomba vonulása alkalmával és kérte a jó Istent, hogy töretlen erővel élhessen most már teljesen a múzeum ügyeinek. Dorműth Árpád a tagok sorában történt változásról számol be. Uj tagul jelentkezett Sigray István, földbirt. (Agárd), Stich Antal gyár igazg.(Szászhalombatta) és Csaplovics József középisk. szakelőadó (Székesfehérvár). Ezután a Velencei tó környékének és néprajzi életének fényképen való megrögzítéséről és e téren megejtett gyűjtéséről számol be. Marosi Arnold mindenekelőtt kegyelettel emlékezett meg Magdics István, volt elnök elhunytáról, majd az egyesület folyó ügyeit vázolta. Ezzel kapcsolatban beszámolt a város átiratáról a Szent István- évben a múzeumban rendezendő várostörténeti kiállításról. E célra csak az új épületszárny földszinti terme áll rendelkezésre, melyet most a kőtár foglal el. A város kilátásba helyezte a külső kőtár padlózását, miáltal ott elhelyezhetővé válnak majd a faragványos kövek és a földszinti teremben a várostörténeti kiállítás nyerhetne elhelyezést. A múzeum résztvesz a háziipari kiállítás rendezésében is, amelyet az Iparfelügyelőség az Orsz. Iparművészeti társulattal karöltve fog rendezni. A Nemz, Muz. Tanácsa telesítette az egyesület kívánságát és az igari leletnek a Nemz. Múzeumban őrzött részét átengedte a múzeumnak. A Székesfehérvári és Fehérmegyei Takarékpénztár áldozatkészsége lehetővé tette, hogy a muzum külföldi ösztöndíjban részesesíthette Juhász József oki. középisk. tanárt, akit így a bécsi levéltárakba küldhetett, hogy ott Székesfehérvár 250. év előtti visszafoglalására és általános történetére adatokat gyűjthessen. A külső és belső munkálatok során Dormúth Árpád Vértesacsán járt, hogy egy római temető próbaásását előkészítse. Marosi Arnold Soponyán germán leletre bukkant. Adonyból a grófi parkban volt római köveket beszállították a kőtárba. Ásatást folytattunk Vértesacsán, Csákberényben. Dorműth Árpád Sárkesziben folytatott próbaásatást, ahol kelta női sírra bukkant. Marosi Arnold Szászhalombattán folytatott gyűjtést. Végül a szabadtanítás ezévi programmját terjesztette a választmány elé. A múzeum gyásza : Juhász József f Mélyen megrendült szívvel vettük a szomorú hirt, hogy néhány nappal jelen számunk lezárása előtt, fiatal életének teljén, szinte lázas munkássága közepette ragadta el a halál munkatársaink sorából ifjú tudósunkat, muzeumunk lelkes munkatársát, Juhász József oki. középisk. tanárt, aki a múzeum ösztöndíjával Bécsben tartózkodott, hogy ott városunk történetére vonatkozólag kutatásokat végezzen. Sajnos, a Mindenható másként végzett. Juhász József, ki a magyar ember ősi földszeretetével ölelte magához az édes szülőföld rögét, fáradhatatlan szorgalommal kutatta Aba—Kajtor, majd Fejér vármegye és Székesfehérvár múltját, rengeteg adatát a tudós hangyaszorgalmával hordta össze oly bőségben, hogy kevés város dicsekedhetik — Budapest és Sopron kivételé vei, — ilyen adattárral. Szintézisét, vezérelveit azonban sajnos magával vitte a sírba. Rövid életét teljes egészében a történelemtudományoknak szentelte, melyben oly útmutatói voltak mint Hóman Bálint Szekfü Gyula és Holub József egyetemi tanárok. E mellett eredeti kutatásai és történeti intuíciója oly biztosságot kölcsönöztek neki, ami már most nagy reményt nyújtott későbbi munkásságára. Jegyzetei, dolgozatai édes atyja, id. Juhász József nemes elhatározása folytán a múzeumba kerültek, ahol most állanak rendezés alatt, hogy közetkező számunkban méltón megörökíthessük majd áldozatos kutatásának emlékét. D. Á. — 74 -