Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A csákvári római sírok tanulságai mája, kerek átmetszetű karikája, a karikán túlnyúló és arra ráfekvő tüskéje egyezik a hunkorszak hasonló példányaival. A vascsatok majd mind ilyen alakok. A székesfehérvári múzeumban az iszkaszentgyörgyi és soponyai egységes germán sírleletekben látható hasonmásuk. Két kisebb ovális alakú bronzcsat (Lt. sz. 8198, 10457) a németsürüi germán csatokkal azonos. (Arch. Hung. XVIII. К. 65. 1. 24. к. 2. áj. Az ékszerek, diszítmények sorában egy piramis alakú, 5 cm. magas csontcsüngő hasonmása a kiszombori gepida temető 131-ik sírjában van meg. A függők egy része tompított kockalakú dí­szével a Papkesziből származó népvándorláskori függőkkel azo­nosak. (Arch. Hung. IX. 59. 1. 16. к.) Egy kis poncolt díszítésű bronzszíj vég (Lt. sz. 10457), a germán sírokban szokásos bronzlánc (8204), bronzlemezből préselt szíjvég, melynek hat terecskére osztott felületét levélbe átmenő indák díszítik, továbbá a hozzá tartozó kisebb szíjvég (Lt. =fb465), mind kétségtelen jelei annak a nagy arányú átalakulásnak, amelyen Pannónia kultúrája nemcsak a limesek tájékán, de beljebb is a IV. század végén a barbár elemek előrenyomulása folytán átment. Nem támadás­szerű beözönlés, hanem a határmenti idegen törzsek lassú beszi­várgása hozta létre ezt a változást. Előjátéka ez annak a drámai bukásnak, amelyet a népvándorlásnak a IV. század végén teljes erővel megindult áradata idézett elő és temette maga alá a római birodalmat, hogy új kulturréteggel gazdagítsa a régészet kincses bányáját. Marosi Arnold. KISEBB KÖZLEMÉNYEK. Római maradványok Ráckeresztáron. 1937 január 14-én ifjú Pir Mátyás ráckeresztúri lakos jelentette, hogy u. n. alsóföldi szőlőjében késő ősszel edényeket és állítólag felírásos köve­ket talált, amit a községházán beje­lentett és egy edényt átadott, hogy azt szolgáltassák be a múzeumnak. E bejelentésre f. év március 23-án szállt ki a helyszínre Dormúth Árpád muz. titkár. A községházán talált edény a durvább pannóniai kerámia egy tipikus formája kelta eredetre vallott. A jelen­levő ifj. Pir Mátyás a lelőkörülmé­nyekről tájékoztatott és még két bronzdarabkát szolgáltatott át: egy karikát és egy bronzdísz töredéket, melyeket az edénytől nem messze ugyanazon területen talált. — Ugyan­csak említést tett egy hatalmas kőda­rabról, valamint több faragott töre­dékről, melyek a régi szőlőben kerültek elő, sajnos egyik-másik darabot immár elhordták. — Az adatok egybehangzása mind valószínűbbé tették egy kelta­római telep vagy temető nyomait. En­nek megtekintésére mentünk most a község vezető jegyzője kíséretében a helyszínre. A nevezett szőlő a község­től délnyugatra húzódó 122-s magas­ságú terephullám keleti lejtőjének közepe táján két dülőút között terült - 65 -

Next

/
Thumbnails
Contents