Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A székesfehérvári bazilika feltárásaszem előtt tartásával szívesen adta meg az engedélyt és hozzájárult ahhoz is, hogy à kibontott falak konzerválása és környezetük megfelelő rendezése után a nagy közönség és az idegének által is megtekinthetők legyenek. Az ásatás költségeit dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter volt szíves vállalni. A munkálatokkal a Műemlékek Országos Bizottságát bízta meg, melynek képviseletében dr. Oerevich Tibor elnök tárgyalta le a leendőket az illetékes tényezőkkel, Lux Kálmán alelnök pedig a feltárásokat irányította. A helyszínen /sf/ss Dezső építészmérnök volt a munkálatok vezetője. A kutatás embertani részét dr. Bartucz Lajos, a budapesti Pázmány-Péter Tudományegyetem antropológiai intézetének vezetője vállalta. Lipp Imrét és Kurzenreiter János asszisztenseket bizta meg a csontvázak kibontásával. Munkavezető vitéz Szakoly István volt. A székesfehérvári múzeum Marosi Arnold, Dormuth Árpád, dr. Polgár Iván és Joachim József útján az ásatás állandó megfigyelésével, a leletek összegyűjtésével kapcsolódott bele a nagy terv kivitelébe. Az ásatás művészettörténeti tanulságai. Henszlmann Imre az 1862-ki ásatásokat előkészítő, a M. T. Akadémia ülésén felolvasott jelentésében azt írja, hogy a székesfehérvári bazilika történetének öt szakasza van. Az első SzentIstván bazilika-stílusú temploma, ezt követte egy korai, majd késői román átépítés, a negyedik és ötödik állapot Károly Róbert illetőleg Mátyás király csúcsíves átépítése. Később ez álláspontját megváltoztatta és csak egy románstílusú átalakítást vett fel, a Szent-István-féle bazilikának III. Béla által történt átalakítását. Szent István bazilikája a királynak Rómával való szoros viszonya alapján Henszlmann szerint valószínű, a nagy római bazilikák, főként talán Szent Pál bazilikájának mintájára készült. Kelet felé kinyúló, félkörű apszisszal végződött, az apszisz előtt kereszthajója, nyugaton pedig oszlopos előcsarnoka volt. Négy zömök tornya külsőleg erőd jelleget adott neki. Belseje hosszában három hajóra tagozódott, melyeket 23 pár hengeres oszlop választott el egymástól. Az ásatások alkalmával azonban Henszlmann csak hét pár oszlopot talált és ezek nem hengeresek, hanem négyszögletes pillérek. Ezt a feltevésétől való eltérést a III. Béla idejében történt átalakítással igyekezett megfejteni, amikor is a hengeres oszlopok helyett pillérek épültek és számuk 23 párról 7 párra kevesbedett. Szent István bazilikájának ily módon való elképzelését már a Henszlman-féle ásatások szemtanuja, Czobor Béla is kétségbe vonta és kétségét a jelenlegi ásatások is igazolták. A feltárások-