Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A múzeum átrendezése. A mu­zeum kibővítésével kapcsolatban a gyűjteményeket egészen át kellett csoportosítani, amit a régi helyiségek­ben sikerült is elvégezni. E munká­latok folytán a lépcsőházban faragvá­nyos kövek elhelyezésére kőpad ké­szült, az emeleti előcsarnokot pedig régi, művészi vasrácsos ajtókkal sze­reltük föl. Az ekként elkülönített teret egyik oldalon az egyházművészet, a másikon a természetrajzi gyűjtemény kapta meg. A régészeti csoport négy teremre elosztva sokkal áttekinthetőbb és hatásosabb lett. A Prohászka-em­tekgyűjtemény megmaradt középpont­nak. A történeti emlékeket is sike­rűit egy nagyobb terembe együtt és időrend szerint felállítani. Külön he­lyiséget kaptak a 10-es huszárok em­léktárgyai és a világháborús emlékek. A legújabb kor kultúrtörténeti részé­nek igyekeztünk iparművészeti jelle­gét kidomborítani, a madárgyűjte­ménynél a biológiai szempontokat érvényesíteni. Az új épületben elhe­lyezendő néprajzi és képtári anyag felállítása a folyó év feladata. A ren­dezési munkálatokat Marosi Arnold irányításával Joachim József tb. mu­zeumőr, Radeczky Jenő tb. múzeumi gyakornok és Lencsés József altiszt végezték. M. A. gyors ütemben sietteti a berendezés elkészülését, melynek befejeztével a Szépműv. Múzeum letétként átenge­dett képanyaga is s múzeum rendel­kezésére áll majd. Ezáltal immár tel­jessé válik az a programm, melyet a Muzeumegyesület maga elé tűzött, hogy a képzőművészet útján is fej­lessze, finomítsa az ízlést és köz­pontja legyen Székesfehérvár művé­szeti életének. D. Á. Halálozás. Érzékeny veszteség érte a muzeumot akkor amikor a Mindenható kifürkészhetetlen akaratá­ból élete virágában, munkássága tel­jében álló munkatársát dr. Brunner István lovasberényi körorvost szólí­totta el sorainkból. Fiatalos buzgóság­gal, szinte lázas tevékenységgel állott bele az archeológia művelésébe, mint­ha érezte volna, hogy nem sok idő adatott már neki a munkából. Óriási akarattal bár, de gyenge szívvel nem tudta a belé helyezett reményeket be­teljesíteni. Rövid néhány év alatt azonban Lovasberény régészetét any­nyira fellendítette, hogy példával szol­gálhat arra, mint lehet a községeken belül céltudatos kutatással a föld alól feltárni a multat és egyben a múze­ummal karöltve a tudományos gyűj­tést" és történetet szolgálni. Lovas­berény eddig ismert lelőhelyeit kie­gészítette, azokról felvételeket, hely­színi rajzokat készített és a tud. bibli­ográfia felhasználásával mindjárt fel is dolgozta. Az ő gondos gyűjtésé­nek köszönheti a múzeum egyik igen értékes bronzkori csoport leletét : egy vándoriparos raktár anyagát. Nem kisebb veszteséget jelentett Klöckner József könyvkereskedő halála is. Székesfehérvár kulturális és keres­kedelmi életében közel egy évszázada tevékeny részt kért magának a Klöckner család. Ha édesatyja néhai Klöckner Péter a város könyvkereskedelmét megszervezte és a fehérvári sajtó első támogatója volt (Ő adta ki t. i. vá­rosunk első napilapját a „Székesfejér­vár"-t) ; úgy Klöckner József azt mo­dern értelemben kifejlesztette és ki­adványaival a régi fővárosi könyvke­resk. cégek (Grill, Pfeiffer) nívójára A múzeum képtára. Az évek óta vajúdó képtár kérdése ez évben úgy látszik megoldást fog nyerni. A Vallás és Közokt. Miniszter úr megbízásából a húsvéti ünnepek alatt itt tartózko­dott körünkben Csánky Dénes az Orsz. Szépművészeti Múzeum főigaz­gatója. Látogatásának célja az volt, hogy egyrészt tájékozódjék a múzeum helyzete felől, annak tudományos ér­téket képviselő szerepéről, másrészt kogy a leendő képtár kialakítására vonatkozó útmutatásokat megadja és a képanyag összeállításával kapcsola­tosan előzetes tájékozódást szerezzen. A nagynevű festő és egyben műtör­téneti kutató, kinek csak legújabb ér­dekes felfedezései is a felsőmagyar­országi táblafestészetről megmozgatták a műkritikusok világát, legnagyobb elismerését fejezte ki a látottak és hallottakra vonatkozólag és most már — 31 —

Next

/
Thumbnails
Contents