Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)
A múzeum átrendezése. A muzeum kibővítésével kapcsolatban a gyűjteményeket egészen át kellett csoportosítani, amit a régi helyiségekben sikerült is elvégezni. E munkálatok folytán a lépcsőházban faragványos kövek elhelyezésére kőpad készült, az emeleti előcsarnokot pedig régi, művészi vasrácsos ajtókkal szereltük föl. Az ekként elkülönített teret egyik oldalon az egyházművészet, a másikon a természetrajzi gyűjtemény kapta meg. A régészeti csoport négy teremre elosztva sokkal áttekinthetőbb és hatásosabb lett. A Prohászka-emtekgyűjtemény megmaradt középpontnak. A történeti emlékeket is sikerűit egy nagyobb terembe együtt és időrend szerint felállítani. Külön helyiséget kaptak a 10-es huszárok emléktárgyai és a világháborús emlékek. A legújabb kor kultúrtörténeti részének igyekeztünk iparművészeti jellegét kidomborítani, a madárgyűjteménynél a biológiai szempontokat érvényesíteni. Az új épületben elhelyezendő néprajzi és képtári anyag felállítása a folyó év feladata. A rendezési munkálatokat Marosi Arnold irányításával Joachim József tb. muzeumőr, Radeczky Jenő tb. múzeumi gyakornok és Lencsés József altiszt végezték. M. A. gyors ütemben sietteti a berendezés elkészülését, melynek befejeztével a Szépműv. Múzeum letétként átengedett képanyaga is s múzeum rendelkezésére áll majd. Ezáltal immár teljessé válik az a programm, melyet a Muzeumegyesület maga elé tűzött, hogy a képzőművészet útján is fejlessze, finomítsa az ízlést és központja legyen Székesfehérvár művészeti életének. D. Á. Halálozás. Érzékeny veszteség érte a muzeumot akkor amikor a Mindenható kifürkészhetetlen akaratából élete virágában, munkássága teljében álló munkatársát dr. Brunner István lovasberényi körorvost szólította el sorainkból. Fiatalos buzgósággal, szinte lázas tevékenységgel állott bele az archeológia művelésébe, mintha érezte volna, hogy nem sok idő adatott már neki a munkából. Óriási akarattal bár, de gyenge szívvel nem tudta a belé helyezett reményeket beteljesíteni. Rövid néhány év alatt azonban Lovasberény régészetét anynyira fellendítette, hogy példával szolgálhat arra, mint lehet a községeken belül céltudatos kutatással a föld alól feltárni a multat és egyben a múzeummal karöltve a tudományos gyűjtést" és történetet szolgálni. Lovasberény eddig ismert lelőhelyeit kiegészítette, azokról felvételeket, helyszíni rajzokat készített és a tud. bibliográfia felhasználásával mindjárt fel is dolgozta. Az ő gondos gyűjtésének köszönheti a múzeum egyik igen értékes bronzkori csoport leletét : egy vándoriparos raktár anyagát. Nem kisebb veszteséget jelentett Klöckner József könyvkereskedő halála is. Székesfehérvár kulturális és kereskedelmi életében közel egy évszázada tevékeny részt kért magának a Klöckner család. Ha édesatyja néhai Klöckner Péter a város könyvkereskedelmét megszervezte és a fehérvári sajtó első támogatója volt (Ő adta ki t. i. városunk első napilapját a „Székesfejérvár"-t) ; úgy Klöckner József azt modern értelemben kifejlesztette és kiadványaival a régi fővárosi könyvkeresk. cégek (Grill, Pfeiffer) nívójára A múzeum képtára. Az évek óta vajúdó képtár kérdése ez évben úgy látszik megoldást fog nyerni. A Vallás és Közokt. Miniszter úr megbízásából a húsvéti ünnepek alatt itt tartózkodott körünkben Csánky Dénes az Orsz. Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Látogatásának célja az volt, hogy egyrészt tájékozódjék a múzeum helyzete felől, annak tudományos értéket képviselő szerepéről, másrészt kogy a leendő képtár kialakítására vonatkozó útmutatásokat megadja és a képanyag összeállításával kapcsolatosan előzetes tájékozódást szerezzen. A nagynevű festő és egyben műtörténeti kutató, kinek csak legújabb érdekes felfedezései is a felsőmagyarországi táblafestészetről megmozgatták a műkritikusok világát, legnagyobb elismerését fejezte ki a látottak és hallottakra vonatkozólag és most már — 31 —