Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

Marosi Arnold, dr. Bartucz Lajos, Joachim József, Kiss Dezső. töredék, tengerikagyló töredéke, állkapocsrészek, rajtuk aranyszövésű ruhafoszlányok, famaradványok ugyanolyan foszlányokkal, fadarabokhoz tapadt szövetrészekből és bronzsodronyból álló övrészek, koporsószögek. A többi mint egy ezer darabot kitevő egyéb lelet közül 2 csonttűt, 5 gyürüt, köztük egy aranyat, 2 bronztűfejet, 28 különböző alakú gyöngyöt, számos * mozaikszemet, 8 darab üvegedény töredéket, 2 bélyeges tégely töredékét, egy kis zöldmázas, talpas török edényt, 16 festett vakolatdarabot, 8 ágyúgolyót, 2 puskagolyót, fejszét, bárdot, lópatkót, sarkantyút, levélrózsával díszített mészkő töredéket, néhány padozatléglát osztottunk be a múzeum leltározott anyagába. Érem vagy 50 darab került felszínre az ásatás folyamán. Egy-két római kivételével a többi magyar. Közülök, amennyiben rossz tartásukból ez megállapítható, 5 árpádkori, 25 vegyesházi, a többi Habsburg. Vegyesházi érmek legtöbbje Nagy Lajos és Zsigmond korából való (20 db.), ami az akkor itt virágzó életre enged következtetni. A talált két arany egyike valószínű II. Szulejmán (1520—1566) korából való, a másik velencei Dominicus Contasiní idejéből (1659—75). Marosi Arnold és Joachim József. Az ásatás embertani eredménye. Mit várt az anthropologia a székesfehérvári ásatásoktól, erre irányadók dr. Bartucz Lajos-nak, a Pázmány Péter egyetem anthropologusának következő sorai: „Az eddigi ásatások történetének tanulmányozásából azt a meggyőződést szűrtem le, hogy Székesfehérváron kell még úgy bolygatatlan király síroknak, mint előkelő privát temetkezéseknek lenni. Bizonyítja ezt a már eddig talált sírok nagy száma és megerősít meggyőződésemben maga Henszlmann, aki munkáját e szavakkal zárja : Gazdagabb és érintetlen sírokat, mint milyeneket 1839-ben találtak, közvetlen a püspöki lak mögötti udvaron sejthetni, ide temetkeztek kiváló gazdag magányosok oly korban, melyben a halottakkal ékszereket és drága ruhákat eltemetni mindinkább szokás volt." Sajnos, ezt a várakozást az ásatások eddigi eredményei nem igazolták. A bazilika belső területén kerültek ugyan elő sírok és sírboltok, de ezek mint ki voltak fosztva. A korá

bbi ásatások 39 csontvázat eredményeztek, ezek nagyobb része azonban elkallódott. Az idő szerint a bazilika területén előkerült csontvázak közül csak a következők hollétéről van tudomásunk. 1) Arról az öt csontvázról, melyek 1862-ben a templom délkeleti sarkán kerültek elő és Henszlmann Szent István családtagjainak mondja őket. Ezek azok a csontvázak, melyek előbb a város- 13 -