Székesfehérvári Szemle 7. évf. (1937)

A székesfehérvári bazilika feltárása. nem tárta fel, nem is említi azokat. A püspökkert falának közelsége miatt nem férhetett hozzájuk, tehát a pillérektől délre fekvő területet kutatta át, ahová későbbi kutatásai alapján Nagy Lajos vörösmárvány díszes sírkápolnáját helyezte. Hogy e területnek különös rendeltetése lehetett, igazolja a támasztó pillérek egymás felé néző köveinek két szemközti bevágása, melyek valami elzáró korlát befogadására szolgálhattak. A harmadik pillérnél figyelemre méltó, hogy a pillér SzentIstván korabeli magja nem négyzetalakú, hanem négy levelű lóherére emlékeztető ívelt alak, mely képünkön a felülről való fényképezés miatt kissé torzult. (IV. t. 10. k.) Ugyanez a helyzet a pécsi bazilikánál is, ahol az eltérést az magyarázza, hogy itt kezdődött a szentély. Nagyon valószínű, így volt ez Székesfehérvárott is és itt állt az a hatalmas diadalív, mely a hajóból átvezetett a szentélybe. A szentély tehát, miként Pécsett is, két részre különült: az egyik az apsziszt foglalta magában, előrésze pedig kinyúlt a hajóba a harmadik pillérig. E pillér még arról is nevezetes, hogy 1848-ban tőle délre tárták fel III. Béla és neje vörösmárvány koporsóit csontvázaikkal együtt és még három másik sírt. A negyedik és ötödik pillérnek semmi nyoma. Pusztulásuk 1839-ben a püspöki palota csapadéklevezető csaiornájának elkészítése alkalmával történt, amikor köveiket kiszedve iszapfogó vízmedence került a helyükre. A hatodik és hetedik pillér a püspöki palota mellé épült boltok előtti gyalogjáró területére esik. Az ezektől nyugatra eső és a püspöki palota déli fala va szomszédos alapfalak hovatartozása még bizonytalan. (IV. t. 8.k.)l Az itt látható pillérszerű falkiugrás egyik sarkán hatalmas köralakú oszlop talapzata bontakozott ki, amelyet már Henszlmann is feltárt és egyik bizonyságát látta benne a bazilika oszlopos berendezésének. Az oszlop azonban kívül esik a pillérek középvonalán és így nem lehet a szentistváni bazilika oszlopainak maradványa. Valószínű mint építő anyagul felhasznált római maradvány került ide, amire nem ez az egyedüli eset. A másik képünkön látható falkiszögelésnek ép az az érdekessége, hogy egy feliratos és egy domborműves római faragványt találtak kövei között. A déli pilléreknek megfelelő északi pillérsor teljesen elpusztult. Mikor ugyanis Mária Terézia idejében az általa alapított püspökség számára a romok felett az építendő püspöki palota területét kijelölték és a határvonalat a püspökség telke meg az úttest között a püspökkert későbbi falának irányában meghúzták, a romoknak az úttestre eső részét betemették és ezek fennmaradtak. A püspöki területen azonban, mikor a palota építését megkezdték, a romoknak nemcsak kiálló részeit hordták el építő — 7 —