Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Radetzky Jenő. nagy kócsag (Egretta alba. L.) megtelepedett 1936-ban. Ezeket a faunisztikai mozgolódásokat kisérik az állományban beálló nagy változások. Nincs itt már 10.000 sirály, megszámlálhatatlan szárcsa és különösen vöcskök száma ijesztően fogy, — viszont a kisebb nádi énekesek hatalmasan előretörtek. Ezek a tapasztalatok tették szükségessé a Velencei-tóvidéken fészkelők madártani felvételét, amely egyúttal kísérlet és minta az egész ország mai madártani viszonyainak lerögzitésére. A munkarend a következő: adva van egy jellegzetes tájegység, mondjuk a Bakony, Vértes, Mezőföld, Hanyság, a pestmegyei homok és szikvilág stb. Kutatni ezeken a helyeken a biztos fészkelők megközelítő számát és pontosabb helyét, egybevetve a megfelelő irodalommal, a fellelhető vagy vonatkozó madár- és tojásgyűjteményekkel. Megrajzolni az illető vidék ornitológiai vonatkozású történetét és az egészet általános összefoglaló helyi képbe illeszteni. Idővel, ha ezek a madárkataszterek elkészülnének, előttünk lenne az egész ország mai madártani alkata a tájakban. Az összehasonlító vizsgálatok folyamán esetleg nagyon fontos és eddig fel nem ismert törvényszerűségek válnának nyilvánvalóvá, amelyek egyes körülményekre idejében felhívnák figyelmünket. A jövő kutatói pedig nem állanának sokszor olyan tanácstalanul, mint az a hősi nemzedék, amely a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve, oly fáradsággal tudta csak a hiányos adatokból felépíteni a tudományos magyar ornitológiát. Ez volna tehát általában a madárkataszter értelme és célja. Most pedig következzék a tulajdonképeni kataszter, amelyet ezúton vezetek be a magyar madártani irodalomba. Radetzky Dezső — édesapám — 30 éves ornitológiai tapasztalatai és hatalmas tojásgyűjteményének tárháza volt útmutatóm és forrásom, amelyhez a magam részéről a lehetőségszabta irodalmi kutatásokkal és 15 ornitológiai esztendő igyekezetével járulok. A neveknél a kettős nomenklatúrát használom, zárójelben a magyar névvel. így megértetem magam a szakemberekkel is, de még fokozottabban közönségünk madárkedvelő autodidakta rétegével. Az utolsó öt év (1931—1936) átlagát véve alapul, a jelen időkben a Velencei-tóvidék hármas életterületén megközelítő számbecslés szerint a különböző helyeken a következő fajok fészkelnek : 1. Podiceps eristatus. L Szórványosan az egész tavon fész(Búbos vöcsök.) """" kel, de különösen a már említett körülmények között a velencei sarokban levő sirálytelep közelében. Átvonuláskor számuk megkétszereződik. Az itt maradt fészkelők száma 50—60 pár. - 80 -