Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Érdekességek városunk múltjából. Dr. Csitáry G. Emil előadása a Muzeumegyesület szabadtanításán. T I ÖBB MINT KÉT ÉVSZÁZADOS városházánk átépül, külsőben, belsőben megújul, ami nemcsak módot ad, de szinte kötelességünkké teszi, hogy az emlékezés reflektoraival rávilágítsunk arra a régi közigazgatási életre, amely egykoron az ódon falak között folyt. — Ez az emlékezés mindnyájunk előtt igazolni fogja azt, hogy az élet kis- és nagy problémái, kicsinyes és súlyosan jelentős kérdései változatlan hűséggel kísérik az évszázadok folyamán egymást felváltó, egymás nyomdokába lépő nemzedékeket, csak az egyes korok és szellemi áramlatok szerint különböző formában, súllyal és jelentőséggel lépnek fel s ennek folytán más és más hatóerővel rendelkeznek. E város, illetve a közigazgatása története is teljes mértékben megerősíti azt, hogy a múlt és jelen között nincs, mert soha nem is lehet szakadék, azok szorosan összekapcsolódnak, szerves egésszé válnak és magukban hordják a jövőt. Az eddig teljesen szétszórt, sajnos nem megfelelően elhelyezett levéltári anyagunknak dr. Juhász Viktor városi főlevéltárnok által végzett rendezése során érdekes, elfakult Írások kerültek elő, amikből visszatükröződni látjuk a régi városi életet. Székesfehérvár — amint mindnyájan tudjuk — az első nagy királyunktól nyerte városi jogát, amire vonatkozólag dr. Hóman Bálint, a nagy történettudós így nyilatkozott: „Székesfehérvár jogának szerepe a magyar történelemben nagyon hasonlít a római jog világtörténelmi szerepéhez. Nekünk magyaroknak Székesfehérvár a városok városa, mert ez az első község, amely város jogot kapott s amelynek joga alapjog lett. — A székesfehérvári jog tehát nagy rangemelés, hatalmas kitüntetés volt, aminek adományozásával a régi királyok községeket és városokat jutalmaztak. Méltán mondhatjuk tehát, hogy Székesfehérvár polgárjoga több, mint bármely más város polgárjoga ebben az országban." Ezek szerint Székesfehérvár a magyar városok kiváltságos jogainak forrása volt. A több mint másfél évszázados törökhódoltság alatt a város ősi joga természetszerűleg elveszett és így az 1688-ban - 61 —