Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Adatok Fejér vártnegye széntelepeinek ismeretéhez. mely alkalommal Bicskéről Felsőgallára menet Nagynémetegyházáról nem szól ugyan külön, tanulmányútja eme szakaszának pompás leírását mégis ide iktatom már csak a kulturhistorikum végett is. „A sárisápi széntelepek megtekintése után

5

) Zsámbékon át Bicskére irányítottam utam, hogy elérjem a Tatai hegysort..; Bicskét elhagyva kezdetben folyton durva kvarc kaviccsal kevert homokokon járunk, véleményem szerint a Zsámbék és Bicske között látottak folytatásán. Valamivel távolabb egy magaslatra érünk, mely nem hagy sok mondani valót ; tovább menve azonban az út két szélén lévő árokban, melyek lehatárolják a mezőket, márgaval kevert, rengeteg kövületet tartalmazó, fehéres szinű, kovás homokot találunk, mely a Páris-környéki, d'Ezanville-i, Moisselles-i stb. homokkövekre emlékeztet. A kövületek közt ceritiumokat, melániákat, Vénuszokat, osztrigákat és balanus-féléket találtam, de valamennyit igen rósz állapotban és még véletlenül se került a kezembe egy biztosan és közelebbről meghatározható. Még tovább ezek a csigás homokok egy zöldes, ugyancsak kövületes márgaval vannak keverve. Végül egy nagy kiterjedésű, sárga szinű homokterületre érünk, mely földes agyaggal kevert és amely helyenként teljesen eltakarja az előbb ismertetett csigás homokréteget. E területrész legmagasabb pontján meszes konglomerátumokat talátunk s ugy látszik ezen fekszenek az eddig leirt összes rétegek. Ezek a konglomerátumok erősen átdolgozott magnéziás meszekből épülnek föl és magnéziás mészkőre települtek, mely valamivel távolabb ki is bújik a külre. A magnéziás mész itt finoman szemcsézett, csaknem teljesen egynemű és szürke, vöröses-szürke szinű. Egyébként ugyanoly megjelenésű s ugyanúgy malik is, mint a budai s helyenként, különösen a hegység nyugati oldalán meszes homokokkal takart, melyek hol fehérek, hol színesek s itt-ott vörösbe játszók. Ezekután a különben is erősen hullámos út, még többször emelkedik és esik, de mindenütt magnéziás meszeken át vezet. Lassan azután elérjük az út legmagasabb pontját, mely 310 m. t. sz. f. magasságban fekszik s jobbról-balról magas hegyekkel övezett."

5

) Mint látjuk Beudant Bicskéről a régi Mészáros-uton ment Felsőgallára, miközben Óbarok — és Nagynémetegyháza — pusztákon haladt keresztül. Útjában Nagynémetegyházáig csaknem mindenütt vékony humusszal takart dachsteini meszeken haladt végig, melyek a Vörös-földeknél bújnak ki tömegesen, elpusztult bauxit telepekkel takarva. Elhagyva Németegyházát a Halyagos (344 m.) és a Sátor-hegy (300 m.) közt vezető gyönyörű mély útszakaszon kapaszkodott föl a szári vízválasztóra, honnan leereszkedve már eocén üledékkel találkozott. Az út innét, mint Beudant írja is valóban hullámosan esik, illetve emelkedi - 31 -