Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Német világ Fehérvárott. — Városunk I. Miksa római király birtokában. tával együtt a már nagyhírű római király segítségére. így kísé­retében találjuk Kristóf és György bajor, János és Frigyes szász hercegeket, Zsigmond brandenburgi őrgrófot stb. 2 ) Amidőn ez a hadsereg Székesfehérvár előtt állott, minden jel arra mutatott, hogy Ulászló magyar királyságának hamarosan vége szakad. A mieink részéről ugyanis mindezideig alig történt valami az ellenség feltartóztatására. Miksa már Veszprémnél táborozott, amikor végre az Ulászló-párti országnagyok gondoskodni akartak a koronázó város védelméről. Azzal tisztában voltak, hogy Szé­kesfehérvár elestével szabaddá válik az út Budára, az ország fő­városába. Az ellenállás megszervezéséhez azonban pénz kellett volna, ezt pedig az urak nem voltak hajlandók adni. Ulászló tehát egyenlőre sorsára bízta az országot, Pozsonyba távozott, hogy Beatrixnél és a fekete seregnél próbáljon szerencsét. Annyi mégis történt, hogy az országnagyok Báthory Istvánt és Kinizsy Pált, e korszak két leghíresebb magyar hadvezérét, kisebb had élén városunk védelmére rendelték. Nagy baj volt azonban, hogy a két vezér pénzt nem kapott az expedíció támo­gatására. Pedig erre nagy szükség lett volna, mert a fehérvári vár gondozására az elmúlt hosszú békés korszakban kevés fi­gyelmet fordítottak, úgy hogy már falai, bástyái omladoztak, a szükséges várvédő felszerelés pedig csaknem teljesen hiányzott. Hogy e hiányokon segítsenek, Báthory és Kinizsy a fehérvári­aktól akart pénzt kipréselni. Ez azonban nem sikerült. A keres­kedő-, iparos- és földmívelő elemekből álló polgárság nem látta a közelgő veszedelmet, amely életét és vagyonát fenyegette. Hi­vatkoztak arra, hogy a várost övező mocsárgyűrú elégséges vé­delmet nyújtott már a tatárok ellenében is, ennélfogva felesleges, hogy nagyobb költségekbe verjék magukat. Különben pedig a csak nem rég végbement koronázás anyagi erejüket teljesen ki­merítette és így újabb terheket nem tudnak vállalni. Annyira mégis hajlandók voltak, hogy mintegy félezer katonát bebocsá­tottak a várba és ezeknek eltartásáról gondoskodtak. Amidőn tehát a két vezér látta, hogy az anyagi eszközök hiánya és az idő rövidsége miatt Székesfehérvár erőssége megfelelő védelmi állapotba nem hozható, s így annak megtartása legalább is két­séges, a várost sorsára bizta. Közben ugyanis feltűntek az ellen­ség előhadai, mire Báthory és Kinizsy az említett pár száz ka­tonát hátra hagyván, kisded seregükkel Tata irányában vissza­vonultak a főváros védelmére. 3 ) Miksa rövid pihenő után megindult hadaival Veszprém alól. Míg a pártján lévő magyarok közül Székely Jakab és a Kani­zsayak a Délvidéket hódoltatták, maga a római király nov. 16-án átkelt a Sárvíz mocsarain és egy mérföldnyire a várostól, a széles mezőn tábort ütött. Még ugyanaz nap felszólította a vá­— 5 -

Next

/
Thumbnails
Contents