Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Német világ Fehérvárott. — Városunk I. Miksa római király birtokában. tával együtt a már nagyhírű római király segítségére. így kíséretében találjuk Kristóf és György bajor, János és Frigyes szász hercegeket, Zsigmond brandenburgi őrgrófot stb.

2

) Amidőn ez a hadsereg Székesfehérvár előtt állott, minden jel arra mutatott, hogy Ulászló magyar királyságának hamarosan vége szakad. A mieink részéről ugyanis mindezideig alig történt valami az ellenség feltartóztatására. Miksa már Veszprémnél táborozott, amikor végre az Ulászló-párti országnagyok gondoskodni akartak a koronázó város védelméről. Azzal tisztában voltak, hogy Székesfehérvár elestével szabaddá válik az út Budára, az ország fővárosába. Az ellenállás megszervezéséhez azonban pénz kellett volna, ezt pedig az urak nem voltak hajlandók adni. Ulászló tehát egyenlőre sorsára bízta az országot, Pozsonyba távozott, hogy Beatrixnél és a fekete seregnél próbáljon szerencsét. Annyi mégis történt, hogy az országnagyok Báthory Istvánt és Kinizsy Pált, e korszak két leghíresebb magyar hadvezérét, kisebb had élén városunk védelmére rendelték. Nagy baj volt azonban, hogy a két vezér pénzt nem kapott az expedíció támogatására. Pedig erre nagy szükség lett volna, mert a fehérvári vár gondozására az elmúlt hosszú békés korszakban kevés figyelmet fordítottak, úgy hogy már falai, bástyái omladoztak, a szükséges várvédő felszerelés pedig csaknem teljesen hiányzott. Hogy e hiányokon segítsenek, Báthory és Kinizsy a fehérváriaktól akart pénzt kipréselni. Ez azonban nem sikerült. A kereskedő-, iparos- és földmívelő elemekből álló polgárság nem látta a közelgő veszedelmet, amely életét és vagyonát fenyegette. Hivatkoztak arra, hogy a várost övező mocsárgyűrú elégséges védelmet nyújtott már a tatárok ellenében is, ennélfogva felesleges, hogy nagyobb költségekbe verjék magukat. Különben pedig a csak nem rég végbement koronázás anyagi erejüket teljesen kimerítette és így újabb terheket nem tudnak vállalni. Annyira mégis hajlandók voltak, hogy mintegy félezer katonát bebocsátottak a várba és ezeknek eltartásáról gondoskodtak. Amidőn tehát a két vezér látta, hogy az anyagi eszközök hiánya és az idő rövidsége miatt Székesfehérvár erőssége megfelelő védelmi állapotba nem hozható, s így annak megtartása legalább is kétséges, a várost sorsára bizta. Közben ugyanis feltűntek az ellenség előhadai, mire Báthory és Kinizsy az említett pár száz katonát hátra hagyván, kisded seregükkel Tata irányában visszavonultak a főváros védelmére.

3

) Miksa rövid pihenő után megindult hadaival Veszprém alól. Míg a pártján lévő magyarok közül Székely Jakab és a Kanizsayak a Délvidéket hódoltatták, maga a római király nov. 16-án átkelt a Sárvíz mocsarain és egy mérföldnyire a várostól, a széles mezőn tábort ütött. Még ugyanaz nap felszólította a vá— 5 -