Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Adatok a Velencei-tóvidék madártani viszonyainak ismeretéhez. (Madárkataszter.) Viszont az egyedek számában a tulajdonképeni tó a Velenceitóvidék mai madárállományának felét is túlhaladja: 4628 darab, 2314 párban. Ezekből a megközelítő számadatokból az a fontos megállapítás következik, hogy a velenceihez hasonló típusú tavak és általában a viz, mint madárélettér — a maga korlátolt vegetációbeli változatosságánál fogva fajban kevés madár biotopját tudja megteremteni. Az egyedszámban azonban messze meghaladja más, változatosabb s igy fajokban gazdagabb életszövetktzetek (erdő, rét) teherbíró képességét. Ezt mutatja az a körülmény is, hogy a telepekben fészkelő madarak legnagyobb része a viziszárnyasok sorából kerül ki. Ez az oka annak is, hogy az olyan tóvidék, amely nagyobbmértékű erőszakos behatástól nem szenvedett, madáréletének erős megnyilvánulásaiban a laikus előtt is a ,,gazdagabb

<( benyomását teszi. De azért — visszatérve a Velencei-tóvidékre — nem szabad engednünk a helytfészkelők becslésénél annak a látszatnak, hogy júniusjúliustól kezdve megsokszorozódik a madarak száma. Ha ugyanis feltesszük, hogy a fészekaljaknak 1

/

8-ad része elpusztul (ember, ragadozók, természeti körülmények), az említett 4250 fészekaljból marad 3720 fészekalj. Átlagban 5'5-es fészekaljakat véve alapul, a kikelt fiókák száma egy évadban mintegy 20.460 Ebből ősz elejére marad kb. 5

/e-od rész, azaz 17.050 darab. Úgyhogy egy szép szeptemberi napon az öregekkel együtt 25.550 darab saját madara van a Velencei-tóvidéknek. A vendégek ilyenkor már megszámlálhatatlanok. Ezek a számok biztatnak, de figyelmeztetnek is bennünket. Biztatnak, hogy még van mit megmenteni, — de a régebbi helyzet tükrében egyúttal figyelmeztetnek a cselekvés órájára. A magam részéről a mai helyzet feltárásával, a szétszórtan megjelent ornitológiai vonatkozású ismertetések és adatok kritikai összegezésével igyekeztem hozzájárulni ahhoz a kultúrmunkához, amely a Velencei-tóvidékkel kapcsolatban a különböző irányokban megindult. Egyúttal a tóvidék szerves életét feldolgozó nagyobb monográfia eszméjét is kivánom szolgálni és ennek megalapozásában ily módon is résztvenni. Kísérletem nem tarthat igényt a tökéletességre; ez természeténél fogva lehetetlen. Annál inkább tárgyilagos szakbirálatra, amely — méltányolva igyekezetemet — igazítson el esetleg helytelen utaimról. Lelkiismeretem benső szava szerint érdemes hasonló módon próbálkozni, de még több és sohasem elegendő tapasztalati tudással és irodalmi tájékozottsággal. Mégis azzal az illúzióval nyugtatom meg magam, hogy kísérletem új ösztönzések forrása lesz mindazoknál, akik most már az egész mai magyar madárállományt felkutatni és megmenteni hivatottak. - 91 -