Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

Német világ Fehérvárott. — Városunk I. Miksa római király birtokában. altsága, főképpen pedig korai halála megakadályozták abban, hogy az általa inaugurált kormányrendszert megszilárdítsa és a továbbélésre képessé tegye. így halála után nem szolgálhatott tovább a nemzet javára, sőt a rendiség brutális ellenhatását váltotta ki. Mert, miután az ország sorsának intézése ismét a rendek kezébe került, ők hamarosan romba döntötték a nagy királyalkotta állam egész épületét. Megnyirbált jogaikat nemcsak visszaszerezték, hanem az uralkodó jogainak rovására ki is bővítették. A király hatalmát szűk korlátok közé szorították, azután kiválasztották azt az egyént, aki ilyen megkötések mellett is hajlandó volt vállalni a királyi méltóság súlyos ierheit, és akinek gyenge egyénisége elég biztosíték volt arra, hogy a szűkre szabott kereteket energikus kézzel nem rombolja szét. Ezt az egyént találták meg a magyar urak Ulászló király személyében. Még ez is rendben volna, ha uraink a gúzsbakötött királyi hatalom helyett maguk intézik az ország sorsát úgy, ahogyan azt a bekövetkezett súlyos körülmények megkívánták volna. Ha minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy az országot választottjuk, Ulászló királysága alatt meg is védelmezzék. De ez nem történt meg. így amidőn a királyválasztás miatt a másik két trónkövetelő: János Albert lengyel herceg, Ulászló öccse, és a római király támadásra készültek, hogy fegyveres erővel szerezzék meg azt, amit békés úton elnyerniök nem sikerült, Magyarország határai, — hiányozván a megfelelő kormányzat és védelem, — nyitva állottak seregeik előtt. A lengyel herceg ugyan még Ulászlóval szemben is gyengének bizonyult, de Miksa energikus fellépése komoly veszéllyel fenyegetett. 1490 augusztusában már látni lehetett, hogy a magyar királyság sorsa az Ulászló és Miksa közötti küzdelem végső kimenetelétől függ. Ekkor párthíveik kölcsönösen biztosítják egymást, azután legnagyobb részük fagyos közönnyel szemléli a helyzet alakulását, lelkében azzal az elhatározással, hogy ahhoz a félhez áll, amelyiknek a szerencse kedvez. Ez egyenlőre a római király oldalára szegődött, aki miután okt. 4-én a Lajta-menti Brucknál átlépte Magyarország határát, ellenállás nélkül jutott el Szombathelyig. Okt. 19-én rövid ostrom után Szombathely is megadja magát, mire kezdetét veszi a magyar urak tömeges meghódolása. Rövidesen hűségnyilatkozatot tesz a Dunántúl és a Délvidék valamennyi számottevő főura. Ezek legnagyobb része eredetileg Korvin János híve volt, majd a herceg bukása után a Habsburgok felé orientálódott. Ulászlót valójában soha el nem ismerték és most azonnal az ellenfél táborába siettek. A Kanizsayak, lindvai Bánffyak, Széchyek stb. személyesen jelentik be meghódolásukat, mások, mint Ujlaky Lőrinc, Váradi Péter kalocsai érsek, a pécsi püspök, sőt maga a színleg Ulászlónak meghódolt — 3 —