Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Kőkori telepmaradványok Lovasberényben. szolgáltatásával számolt el a székesfehérvári múzeumnak. Leírásai oly szakszerűek, hogy megérdemelnék a teljes leközlést. Helyszűke miatt sajnos itt csak rövid kivonatot nyujhatunk belőlük. I. Brunner István a kutatásait Tóth Mihály földjén kezdte meg, ahol szántás közben falszerűen rakott termésköveket talált. A falak római épületmaradványoknak bizonyultak. Azután Südi Sándor földjén folytatta a munkát. Itt az 5. sz. feltárás alkalmával „a negyedik ásónyomnyi szintben agyagpiramisok, tüzgúlák alkotta csoportozat került elő. Tüzpadra gondolva, ami esetleg lakógödörben fekszik, széles alapon, 20 cm-es szinteket bontva le, dolgozunk az elméletileg elgondolt szélektől befelé. Teljes kibontása után különös ritusú temetkezési mód képe tárul föl." „Gyermekcsontváz zsugorított helyzetben, jobb oldalán fekve, közel keleti-nyugati irányban, fejjel nyugatnak, arccal dél felé. A lábszárcsontok helyzetéből következtetve erősen felhúzott lábakkal hiányos állapotban. A lábszárcsontok mellől agyagkorongocska került elő világos sárgaszínű homokos agyagból. A tarkó mögül borsónyi élénk cinóber-vörös rögöcske." „A csontváztól északkeleti irányban 40 cm. magas szorosan összálló csontrakás, két sor lapos terméskőre rakva. Javarészben hatalmas forgók, arasznyi, felhasogatott csövesrésszel, állkapocsdarabok és bordák. Ezen csontrakás mellett közvetlenül északkeletre agyagpiramisok, tüzigulák csoportja 19 darabból (közülök 8, amint kibontani akartuk, szétment) rendszertelenül kört formálva. Köztük hamu, széndarabkák nincsenek, hanem tőlük délre találjuk meg a 3-4 cm. vastag hamurakást fél méternyi átmérőjű körzetben. Alatta a környezet földjénél alig keményebb, nem átégett talajjal. A talaj elütő szine a sírgödör szélét annak délkeleti sarkánál jói szemlélteti." (1. melléklet II. tábla 3. sz. kép.) „Edénytöredéket a sírral kapcsolatban, az ekejárta földben talált apró töredékeket nem számítva ide, három helyen találtunk és pedig: a csontváz feje mögött nyugatra, félméternyire, ennek szintjétől 20 cm-nyire magasabban. Két darab tenyérnyi, ujjnyi vastag, tiszta anyagú, egész törési felületén vörös cserépedény töredéket. — A csontrakás felett az ekejárta rész letakarítása után a csonthalmaz felső szintjétől 10-15 cm-nyire fekete, simára fényezett, 5 mm. vastag bronzkori tipusú töredék nyakirésszel (2db). Az agyagpiramis csoportozat nyugati szélénél élire állítva, összetört agyaglobornak (piramis) támaszkodó edénytöredék bronzkori tipusú fülkiképzéssel és felerősítéssel." „In situ mindegyik másodlagos helyzetben fekvőnek látszik. A füles döntésgödörbe dobatott be és került a szétásott agyagloborra, emellett szólnak a tőle arasznyira fekvő szőlővessző és gyökérzet korhadt részei. Ez utóbbi edény meglevő darabja után rekonstruálva különben is akkora, hogy eredetileg abban a hely— 63 -