Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Juhász József. Authenticum apprensum vigore et Testimonio literarum mediante. Datum Bude Feria quinta proxima ante Dominicam Ramis Palmarum. Anno Domini Millesimo quadringentesimo septuagesimo nono.«

1

) Az idézett oklevélből tehát kitűnik, hogy Szt. Imre herceg sírboltját a bazilikának azon a részén kell keresnünk, ahol a Szűz Mária és Szt. Péter tiszteletére szentelt oltár állott. Azt tudjuk, hogy Szt. László, Szt. István kánonizációja után, az új szentnek oltárt építtetett. Ugyanez történhetett Szt. Imrével is, akinek hamvai fölé régi keresztény szokás szerint általunk ismeretlen időben szintén oltárt emeltek. Az oltárról már a XIV. századból is van tudósításunk, a közölt oklevél pedig arról értesít bennünket, hogy azt Sáry Péter őrkanonok, — a XV. sz. közepén megújíttatta és javadalmai közé megszerezte Ság falu felét és Szőzd pusztát. Különben pedig gondozása az őrkanonok tisztéhez tartozott. Szt Imre sírjának közelebbi meghatározására szolgálhat az az adat, amely szerint a Mohácsnál tragikus véget ért II. Lajos király tetemeit szentünk és II. Ulászló nyugvóhelye közé tették.

3

) Ezt annál fontosabbnak tartjuk megemlíteni, mert Henszlmann annak idején II. Lajos sírját nem tudta elhelyezni. Szt. Imre herceg hamvait azonban a törökök uralma már nem találta Fehérvárott. Ismeretes, miként igyekeztek a magyarországi káptalanok és kolostorok kincseiket és ereklyéiket a közelgő veszedelem elől biztosabb, védettebb helyre menteni. Sajnos a megmentett értékek legnagyobb része mégis csak elpusztult történetünk ama zűrzavaros évszázadában, amelyet a török hódoltság korának szoktunk nevezni. Elég hivatkoznunk e helyütt az óbudai és a nagyváradi káptalanok szerelvényeinek sorsára. Ezekéhez hasonló sors érhette a fehérvári egyház kincseit is, amelyeknek egy része Pozsonyba került. A másik része pedig Szt. Imre és Szt. István ereklyéivel együtt, — amint János király sok mindenről fecsegő káplánjának, Szeréminek, emlékiratában olvassuk,— 1527-ben került el innen, amikor Zápolyai I. Ferdinánd elől a Felvidéken át Lengyelországba menekült. Szerémi a menekülés elbeszélésénél megemlíti, hogy a király magával vitte a fehérvári templom értékesebb holmijait, amelyeket a káptalan négy kanonokja kisért. Az elvittek közölt voltak Szt. Imre és Szt. István ereklyéi. Szt. Imréé egy ezüst ládikában. Mindezeket Tokajon társzekérre rakták, de hogy további sorsuk mi lett, az krónikásunk zavaros előadásából ki nem tűnik. Az bizonyos, hogy a fehérvári templom szerelvényeinek 1600. évi lajstromtöredékében a Szerémi által felsorolt dolgok már nem fordulnak elő.

3

) Következő adataink nem királyi sírboltra, hanem egy gazdag és előkelő főúr temetkező-helyére vonatkoznak. Tudjuk, hogy - 53 -