Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

volt rá, mi lehet az, amikor is egy csillogó szerszámfélét talált. Ugyan­azon a helyen ösztökével turkálni kezdett és mindig több és több ha­sonló kinézésű anyag, karikák, lán­cok« stb. került elő. Bemondása sze­rint 35—40 cmnyi mélységben egy vesszővékányi helyen összehalmozva feküdt az összes anyag. Igyekezett minden darabot összeszedni és össze­gyűjtve hazahozta. Minden darabot megreszelt egy kicsit, abban a hiszem­ben, hátha mégis csak arany! A lelet maga 227 drb. és 10—13 kgr-nyi öntőanyag. A lelőhely Lovasberény községtől északra, a 185-ös háromszögelési ponttól szintén északra 300 méternyire fekszik. Rejtett, kis lapos szétterülő völgyszerű bemélyedés, délnyugati irányú. Az ismert bronzkori települési helyektől, urnatemetőktől jó távol esik. Környékéről tudtommal őstörté­neti emlék még nem került elő. A lelet tömeges volta nyilvánvaló­vá tette, hogy bronzkori iporos kész­letéről van szó : használat folytán el­pusztult és becserélt, valamint öntési anyag. A darabok szétválogatásakor feltűnt az öntőrögök és öntési anyag szerintem tekintélyes mennyisége, ami azt a gondolatot keltette, hogy itt a lelőhely közelében dolgozott is. Más­részt a legtöbb szerszám kevés kivé­tellel használt és használat folytán sérült példánynak látszik, ami a ván­dorló és cserélő iparos rejtekhelye mellett szólt. Félve attól, hogy a lei­helyet és környékét pénzt érő régi­ségek miatt szétturkálják, elhatároztam, hogy másnap a vasárnap ellenére gondosan feltáratom. A lelőhely környékét 15-20 négy­zetméternyi területen 1 m-nyi mélyen fel is tárattam. Itt a föld állandóan munkált rétege 25—30 cm-nyi humusz, azután ugyanilyen vastagságú kevert föld, majd bolygatatlan lősz. A lelet helyén találtunk még 12 drb. apró bronzrögöcskét, szerszámtöredéket, de semmi egyebet. Öntő mintának, egy darabka cserépnek, edénytöredék­nek, tűzhelynek, egyáltalán néhai em­beri tevékenységnek semmi nyoma. Magát a lelőhelyet átmetszve sem találtunk gödörszerű kevertséget mu­tató szelvényt, a lelet maga is a ke­vert rétegben feküdt. A még talált bronz részecskék helyzete amellett szólt, hogy a lelet a felszíntől 40 cm­nyi mélységben, közel 80 cm-nyi te­rületen köralakban, 15-20 cm-nyi vastag rétegben (földdel ke­verten természetesen) feküdt. Mind­ezeket egybevetve ugy gondolom, hogy a talált bronz-együttes vándorló iparos rejtek helyéről került elő, ki a lelet tárgyait beolvasztás céljából gyűjtötte össze, illetőleg cserélte be. A közel 13 és fél kgrm-nyi öntő­anyag szétválogatva három fémféle­ségnek bizonyult. Az egyes csopor­tokon belül ismét több osztályozást sikerült keresztülvinnem az alábbi táblázat szerint. Antimon 30 gr. Ón 1) benne bronz nyoma 37 gr.; 2) vékony bronz-felület­tel, bronzzal alig szennyezett 1720 gr. ; 3) vastagabb bronz-felülettel (bron­zos ón) 1850 gr. ; 3) (az utóbbi két esetben a felületeket az öntőrög kihüléskori felszínére értem.) Bronz: 1) a szokásos keverési aránynál kevesebb rezet, ónt tartal­mazó bronz, acélos, rideg, ezüstös fényű, >tükör-fém« (Pulszky) ; 2) a szokásos keverésű bronz, a kettő együtt 9810 gr. ; 3) erős vörös réz tartalmú, ónt és antimont nyomokban tartalmazó bronzok. Szinük, fényük, puhaságuk után ítélve tiszta vörös­réznek látszanak. 635 gr. A fenti osztályozásnál tekintettel voltam : 1) a patina színére és minő­ségére, 2) a friss csiszolat színére, 3) a fém keménységére, 4) a hidegen való kalapálhatóság, nyujthatóság mérvére, 5) a felszínen elszenvedett vegyi átalakulásra (ónpestis), 6) a friss csiszolatot enyhe szerves s avval kezelve bekövetkező színváltozásra, 7) a friss csiszolat mikroszkópi vizs­gálatára ráeső fényben 800—1000-sze­res nagyítással. A leirt sorrendben végzett vizs­gálat megközelítőleg pontos eredményt adott, ami azonban mégsem vegy­elemzés. Érdekes a 20 %-os sulfo­salicylsav friss csiszolaton okozott szinreakciója : antimon sötét szürké­ből fekete-szürke lesz, mai kereske­désben ón barnás-szürke lesz, bronzot - 43

Next

/
Thumbnails
Contents