Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Horváth T. Marosi A. kb. 50 cm-rel felemelték. A főhajó és oldalhajók beható vizsgálata után kimondhattuk, hogy sem ajtó, sem ablaknyílás nem kötötte ezeket össze. Igen érdekes eredményre vezetett az apsis falak alapozásának tnulmányozása. Ezek nem függtek össze, nem épültek egyidőben, hanem, mikor a majorsági épületet templommá alakították át, az északnyugati egyenes oldalfalat kiszedve, toldattak be. Az őszi ásatás, a földkisajátítások megkezdése érdekében az épülettömb kereteit iparkodott tisztázni. A munka eredményre is vezetett; az északnyugati és északkeleti, valamint a délkeleti határai fel lettek tárva, míg a negyedik oldalon a munkát a falak felett húzódó mezei út akadályozta (Ennek eltolására ősszel már nem kerülhetett sor). Az északnyugati és északkeleti oldalakat falak zárják le. A délkeleti részen nem találtunk falat, hanem csak az estrich réteg megszakadását, mely után már az egykori római út kövezése következett. Vagyis egy nyitott, vagy részben fedett, faoszlopos előcsarnok vezetett át a templomhajókhoz. Hasznos lett volna ennek az előcsarnoknak (nartex) tüzetes megvizsgálása, az erre vonatkozó munkát meg is kezdtük, miközben újabb falakra akadtunk, hosszirányban huzódókra, melyeket egyenlőre nem tudunk az épülési periódusokba beosztani, sőt még a rendeltetésüket sem meghatározni. így azonban, minden további értelmezés nélkül, a belső, téglalapalakú teret a nartexxel azonosítani nem lehet. Hasonlóképpen nem látjuk tisztázottnak az északkeleten húzódó fal szerepét, mely egy darabon megtörik, és melynek bevégzését sem sikerült az eddigi munkálatok során megtalálni. Mivel ezen az ásatási darabon, főleg a mélyebb rétegekben, igen sok terra sigillátát találtunk, feltételezhetjük, hogy ez korábbi építkezés, a II. század végéről. Ebben a korban jelölhetjük meg az építkezés megkezdését. A felső határ a IV. század vége, vagyis az épülettömb élete mintegy 200 évet ölel fel. Bár az 1934. évi ásatás célja, mint már mondtam, felderítés és nem tudományos feldolgozás volt, ahogy időnk volt, nagy gondot fordítottunk a különböző időben épült falrészek megkülönböztetésére. Ennek a munkának eredményét az előkerült leletek pontos kormegállapításaival kell majd ellenőriztetni. Addig következtetéseinket csak a falak építési technikájára és egymáshoz való kapcsolódásukra alapozhatjuk. Igen érdekesek az északnyugati részen az apsiseket lezáró falhoz kapcsolódó kis fülkék, melyek közül, az egyik négyszögletes, a másik kettő félköralakú. Ez utóbbiakkal szemben lévő falmetszet képe egykori földtéglával való építést, vagy feltöltést mutat. E celláktól északnyugatra húzódó falmaradványok nem - 36 -