Székesfehérvári Szemle 5. évf. (1935)

Dormutil Á. és Marosi À. Szept. 2-án délután Marosi Arnold múzeumigazgató és Joachim József tanító kíséretében harmadszor kerestük fel a telepet. Célunk a pontos terepfelvétel volt, másrészt múltkor az eső miatt abbahagyott 5. és 6. üreg feltárása és lefényképezése. A két üreg szerves összefüggésben volt egymással. Bennök a hamurétegben őskori cserépmaradványok között mind több határozottan hallstatti tipusú edénytöredéket ismertünk fel. Közben a földkitermelés tovább folyt egyrészt nyugot felé, másrészt a régi országút felöl e szakaszban északnak. Nyugotnak nem akadt egyelőre ujabb nyoma a telepnek, míg a külső parton folyó munkák ismét két, a 10. és 11. számú üregnek földjét hordták le. A 10. számú üregben ugyancsak hallstatti tipusú edénytöredékek voltak találhatók. Többek között egy kisebb kődarab is, melyen köralakú kimélyítés nyoma látszik (talán öntőminta lehetett). — Az innenső parttal szemben, a régi országút mellett levő kisebb földtömbben, amelyben a 7. számú üreget tártuk fel, is tovább folyt a munka. A tömb sarkában előbb égett réteget vettünk észre, majd egy fekvő nagyobb fának elszenesedett maradványát. Mélyebben az egész üregnek aljában egy fekvő csontváz nyomaira bukkantunk, melynek koponyáját azonban nem sikerült megtalálnunk. — A kiemelt csontanyag hosszanti fekvésű volt és a comb és lábszár összefüggő csontozatán kivül, mely vízszintesen feküdt, elvétve került elő a törzshöz tartozó anyag. Nincs kizárva, hogy részleges temetéssel van dolgunk, annál is inkább, mert — mint feljebb említettem — égés által elszenesedett farészeket, égett földréteget és a koponya keresése közben az átkutatott földtömeg között kétmaroknyi összeállott szürkés csonthamuszerű csomót ütöttünk szét a kézi ásóval, míg további hamunak vagy tűzhelynek nyomát nem találtuk. E temetkezési mód ismét a telep hallstatti korára nyújt támpontot. Ilyen sajátságos temetési módot Hallstattban több esetben találtak, más hasonlókorú temetőkben, mint Felsőbajorországban, is előfordult. Hol a koponya maradt meg és a test többi részét hamvasztották el, hol fordítva, a felső testet fejestől elhamvasztották, az alsó testet pedig a lábakkal együtt korhasztásnak tették ki. (v. ö. Hillebrand-Bella: Az őskor embere és kultúrája Bp. 1921 257-581.) Ezt a lelőhelyet 8. számmal jelöltük. Tőle délnek a tömb országúti része felé ismét egy üreg határozott körvonalait sikerült felfedeznünk. (9. sz.) Eszerint eddig az általunk szemlélt és részben feltárt üregek száma a 4. sz. mellett elhordottal együtt 12-re emelkedett. A munkát ellenőrző Marschall Ferenc mérnök feltevése szerint az egész területen összesen kb. 19 lehetett az eddig előkerült üregek száma, melyek mintegy a 3. számú hatalmas üreg körül, mint központ körül helyezkedtek el. Ennek a feltevésnek helyes— 83 —