Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

a consulit 239-ben, a proconsulit bizonyára 240-ben. Címei már vannak, de tekintély nincs. Ez csak akkor kezd növekedni, midőn 241-ben egy derék katonatisztnek a leányát nőül veszi, és apósát teszi meg a gárda parancsnokává. Ettől kezdve hatalma, befolyása gyorsan gyarapszik. Ázsiában 242-ben apósával együtt egyre másra aratja a diadalt 3 ellenségen : de apósa hirtelen halála után a testőrség uj parancsnoka fölkelést szit és a császárt megölik a 244. év elején, tehát 20 éves korában. Mérföldkővel I. és II. Gordianust nem tisztelhették az idő rövidsége miatt. III. Gordianusnak ily módon megtisztelésére és megörökítésére akkor nyílott alkalom mikor már ő a közbizalom embere volt, tehát 242-ben. Ezt az oszlopot 1692 évvel ezelőtt faragták, még pedig ritka magasságra és feltűnő karcsúvá, nem csoda hát, hogy a különben kemény mészkő 3 darabra tört. De azért összeilleszthető. Felirata magason kezdődik. Habár sokáig hevert a földben, mégis még sok sok betűjében látható a pompeji vörös festék, amely eredetileg díszítette. Mily messziről látható volt a fehér mészkő oldalán a vörös betű ! Jelölte a római birodalom csodás országutját a Duna jobb partján az aquincum-mursai (óbuda-eszéki) vonalon. Az 51 ezer lépés azt mutatja, hogy ez a mérföldkő Fejér megye délkeleti szélén állott Baracs és Dunapentele közt, mert a baracsi 2 mérföldkő az 55 ezer lépést hirdeti. így ez a Kisapostagon napfényre került kő nem messze rejtőzött eredeti állomásától, míg a földből kikelten törve bár, de fogyva nem, megillető helyére jutott : a megye múzeumába. Dr. POLGÁR IVÁN. A sóstói középkori temető. A sóstói evangélikus temető folytatását képező domb 1934 elején történt lehordása alkalmával csontvázakat találtak, amit a múzeumnak jelentettek és egy ott talált edényt be is szolgáltattak. Hogy a Sóstó e részén temető volt, nem ismeretlen a múzeum előtt. 1925-ben, mikor e területet, mely valamikor homokbánya, majd cigánytelep volt, planírozták, már találtak csontvázakat, sőt a múzeum próbaásatást is végzett. Az ekkor talált és múzeumban őrzött leletek a kövefkezők : kettétört négyélű nyakperec, egy sima fehérfémből készült és egy gerezdéit sárga fémgyűrű, kékköves ujjgyürü, gyürü bronzsodronyból, félhold alakú bronzcsüngő, nyolc csavaros végű halántékgyürü. (Lt. sz. 6766.) Az ugyanekkor beszállított csontvázak (10 db) később a M. N. Múzeum Néprajzi Osztályának embertani gyűjteményébe kerültek. A leletek alapján a sírok korát a XI—XIII. századra tettük (Fejérm. Napló 1925, 36. sz. Muz. Értesítő). E véleményünket az ujabban beszolgáltatott edény szintén igazolja, amely alakja, anyaga, díszítése teljesen beleillik az árpádkori keramikába. Az öblös, fazékszerű, vörösszinű edény felületét ugyanolyan, sarkantyúval készült, recés csavarvonal díszíti mint egy Havranek lózsef utcából származó edényünket. (Lt. sz. 7990) Méretei azonban jóval nagyobbak : nagysága 26, szájbősége 19'5 cm. Pereme szépen profilos, fenékbélyege nincs. (Lt. sz. 8977) A lelet becsét emeli, mert árpádkori kerámiánk adatokban eddig meglehetősen szegény. A leletekkel együtt két koponyát is (32/934) kapott a múzeum. A bicskei, both- és richárdpusztai éremleletek. Vármegyénk e nevezetes éremleleteire a Numizmatikai Közlöny nem rég megjelent 1929—30-ki évfolyama hivta föl figyelmünket, ahol Jeszenszky Géza : A richárd pusztai éremlelet és a C. N. H. 59. szám sziglái cimű cikkében foglalkozik velük. A három lelet majdnem azonos tartalmú I. Kálmán, II. István és II. Béla korában használatos pénzekkel. A bicskei lelet, melyet a debreceni Déry-muzeum őriz 63, a both-pusztai 1452 darabból áll. Ebből 190 Schmidt Béla, 1262 a székesfehérvári múzeum birtokában van. A richárd pusztai érmek száma súly alapján 32000 darabra tehető. Miután a leletek tantama azonos és lelőhelyük egymástól való tá- 47