Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Székesfehérvár eleste és Warkocs György hősi halála 1543-ban. I. Előzmények. A

SZERENCSÉTLEN MOHÁCSI CSATAVESZTÉS után a magyarság minden erejét a trónbetöltés ügye foglalta le. A királykérdés a legválságosabb időszakban pártokra szakította a nemzetet. Az egyik tábor, a köznemesség nagy tömege, amely szilárdan ragaszkodott az 1505-iki rákosi végzésekhez és szalmalángszerű nagy nemzeti megmozdulással fordult minden ellen, ami idegen, s külsőségekkel is kifejezte az ősi szittya szokásokhoz való visszatérését, Zápolyai János személyében nemzeti királyt választott.

1

) Ugyanekkor a főleg főnemesekből, főpapokból, valamint az országos méltóságok viselőiből és II. Lajos udvari embereiből álló másik párt is szervezkedett és Habsburg Ferdinánd főherceget ismerte el Magyarország királyának, azt remélve, hogy így biztosítja egyrészt a német birodalom segítségét, másrészt az osztrák tartományok, támogatását a török ellenében. A kettős királyválasztást évekig tartó polgárháború követte, amely alatt Székesfehérvár Ferdinánd király rövid ideig tartó birtoklásától eltekintve, Zápolyai kezén volt. A két király küzdelmeit befejező váradi béke (1538.) is János király kezén hagyta. Ez ugyanis a tényleges birtoklást szentesítette, de elvben biztosította az ország egységét, amennyiben kimondotta, hogy János király halála után bizonyos feltételek mellett az egész országnak Ferdinánd uralma alatt kell egyesülnie. Zápolyai 1540 nyarán meghalt, azonban a váradi békének az ország egyesülésére vonatkozó rendelkezése nem valósult meg. Ugyanis Fráter György, az elhunyt király legtehetségesebb híve és a csecsemő Zápolyai J. Zsigmond gyámja, nem volt hajlandó addig átadni a kezében lévő országrészeket, amíg Ferdinánd a váradi békében kikötött feltételeket nem teljesíti és elegendő biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy az országot egy esetleges török támadás esetén megvédelmezi. Ugyanekkor Ferdinánd Thurzó Elek helytartó ismételt ösztönzései ellenére sem tudta magát János király halála után gyors és erélyes fellépésre határozni és így időt engedett Fráter Györgynek Buda és Székesfehérvár megerősítésére.

2

) !) A mohácsi csata utáni nagy nemzeti megmozdulásra Szekfű Oy : Magyar történet. IV. 7. 2) Lukinich I. : Erdély területi változása». 16. - 1 —