Székesfehérvári Szemle 4. évf. (1934)

Székesfehérvár eleste és Warkocs György hősi halála. porkoláb megjelentek a török táborban és átadták a szultánnak a város kulcsait. A szultán az idegen katonaságnak szabad elvonulást biztosított, a városi lakosság sorsáról azonban egyenlőre nem döntött. Az idegen zsoldosok ezután elhagyták a várost. A kapitányok közül egyedül Tornielló maradt életben, ő vezette el a megmaradt 300 olaszt és 200 németet az elvonulók fedezésére rendelt Omer aga és egy kisebb török csapat kíséretében. Velük együtt hagyta el a várost a fehérvári keresztesek utolsó parancsnoka Dalmady Sebestyén^ is, a rendház ama tagjaival, akik az ostromot túlélték. Ők kocsira rakták a konvent levéltárát és mindazt, amit a török a rendházból el engedett vinni.

44

) Az elvonulóknak semmi bántódása sem esett, csupán a harcban elesett kapitány, valószínűleg Warkocs, feleségét fosztották meg minden értékes holmijától, midőn Fehérváron útrakelt.

45

) Szolimán ezután bevonult a városba és a polgárságon véres bosszút állt. Miután kinyomozta, hogy kik voltak Ferdinánd hívei és az Izabellától való elpártolás okozói, bevonulása után néhány napra az egész polgárságot kirendelte a város előtti nagy füves térségre. Itt a mitsem sejtő fehérváriak közül a főbbeket Szigety Tamás bíróval együtt kivégeztette, 500-at pedig részint megcsonkítva Görögországba küldött, hogy szerencsétlen sorsukkal hirdetői legyenek az oszmán fegyverek újabb dicsőségének. Mialatt Fehérvár válságos napjait élte, Ferdinánd király mindent elkövetett, hogy örökös tartományaiból hadsereget toborozzon Magyarország megsegítésére. Mire azonban az idegen zsoldosok szokott lassúságukkal a Győr alatti táborba összejöttek, akkora már Székesfehérvár elesett. Városunk ezután másfél századon át nyögte a török uralmát. Ezalatt Warkocs kapitány neve és vitéz önfeláldozása, amelyet az egykorúak latin versekben dicsőítettek, feledésbe ment. Nem emlékezett meg róla hosszú ideig a felszabadulás utáni város sem. Most azonban Székesfehérvár városa a Warkocs-emlékkel lerótta régi tartozását az iránt a dicső emlékű várkapitány iránt, aki messze földről ide hozta егоз karját és kitartó vitézségét, hogy városunkat megvédelmezze a török barbárságától, és aki a fehérvári várkapu előtt vérét ontotta a város védelmében. Juhász József. 4Í

) Dalmady Sebestyén előbb Győrbe, onnan Pozsonyba ment, magával vívén a levéltárat is. 1551-ben megszerezte a soproni keresztesek rendházához tartozó javadalmakat, 1552-ben soproni főesperes lett s mint ilyen halt meg 1576-ban. Székesfehérvár és Fejérvármegye története szempontjából nagy szolgálatot tett azáltal, hogy a Fehérvárott létezett középkori levéltárat megmentette az utókor számára. Századok, 1920, 475, 479, 480. «) Századok, 1910. 399. - 13 -