Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 59 vit sibi domum". Mídenről vázlatot kér ; a befe­jezett müvekről pedig, pontos rajzokat kivan, így 1756 márciusában Rómából szinte esedezik, hogy a superior küldje meg állandó vigasztalására az egész rezidencia s templom rajzát, májusban még a jezsuiták szőllőbelí emeletes házának, a később elnevezett Belvedernek a rajzát is kéri, amely Hadsi Mustafa pasa szőllőbelí tornyá­nak a helyén épült, mint előbb a szent Donát­kápolna, amelynek építése viszont Kara Murteza pasa szőlőbeíí tornyát semmisítette meg. Mindenre kiterjeszkedő figyelme folytán még a harangok feliratait is maga szerkesztette s utolsó leveleinek egyikében még a toronyórára nézve is ád taná­csot. Amidőn aztán az ő végórája is elkövetke­zett, a székesfehérvári jezsuita épületcsoport né­hány belsőrésziet kivételével be volt fejezve. A hiányzó részeket az ő terveinek hűséges munka­társa Stocker (f 1761) superior igyekezett befe­jezni s igy szinte jóslatszerüvé válik Vanossinak 1752 február 1-én íevélbeszőtt mondata : „Antonius plantavit, Ignatius Stockerus rigavit, Deus incre­mentum dédit, et dabit." Mert Vanossí volt a magvető, a jezsuita épületcsoport értelmi szerzője s alapítója, Stocker pedig az öntöző, az építő s díszítő munka gondozója s felügyelője, aki sze­rény engedelmességgel szorgoskodott a monu­mentális mü létrehozása körül. A fundátor Va­nossi a főoltár freskóján diadalmasan lobogtatja adománylevelét, míg Stocker a kórus freszkóján áhítattal imakönyvében mélyedve imádkozik, hogy Isten segedelmével létrejött az áhított alkotás. A magyar középkori építészettörténet még nagyon távol van a komoly szintézis lehetőségé­től. Ez legjobban akkor derül ki, amikor az itt­ott fekvő kisebb maradványokat el akarjuk he­lyezni a népszerű műtörténeti munkák fejlődési rajzába. Ilyen tanácstalansággal állunk a fejér­megyei Csabdi község toronyromja előtt is. Szor­galmas régibb írók a múlt században többször megemlítették ezt a romot, de alapos megvizsgá­lására eddig nem került sor. Erre most több al­alkalom nyílik, amióta a Székesfehérvári Múzeum 1930-ban feltárta a körülötte fekvő földalatti fal­maradványokat, A rom méreteinél és állapotánál fogva min­denképen helyet követel magának középkori mű­emlékeink legelsei között, különleges szerkezetei pedig még sok latolgatásnak fognak alapul szol­gálni. A torony csaknem négy méter oldalhosszu­ságú négyzet, ma látható magassága 13.90 m. A feltárt alapfalak tanúsága szerint kétségtelen, hogy ft egy miniatűr kéttornyú bazilika déli tornyáról van szó. Az. ábrából kitűnik, hogy a toronynak nemcsak főpárkánya, hanem még süvegének és süvegélének egy része is fennmaradt, ami a váz­latos rekonstrukciót nagyon megkönnyíti. Nagy­horderejű kérdések vetődnek fel, ha a toronynak Székesfehérvár művészettörténeti jelentőségű emlékeinek legegységesebb és napjainkra legjobb állapotban fenmaradt monumentuma a ciszterciek birtokában levő hajdani jezsuita rendház és temp­lom belsejének művészies berendezése. Ennek nemcsak anyagi előfeltételeit, hanem tartalmi programját is a legapróbb részletekig menő gon­dossággal a magyar nemes származású Vanossi Antal jezsuita atya teremtette meg, aki a Jézus­Társaságának egyik legnemesebb hajtása ; önzet­len örömmel lemondott vagyonáról Isten dicsőíté­sét és az emberek lelkét mívelő intézmény javára, hogy a képzőművészetek ihlető eszközeivel von­zóvá tegye az Isten házában való lakozást min­den emberi lélek számára, Az az önzetlen mun­ka, amelyet városrendező atyja megalapozott, szép lelkű nővére kegyes adományokkal istápolt és a jezsuita Vanossí egy műemlékkel megkoro­názott, méltó, reá, hogy Székesfehérvár városa legalább egyik utcáját jelölje meg a Vanossi névvel. Forrásaim: A szent Benedek-Rend pannon­halmi levéltárának Jesuitíca-anyaga. — Annuae Collegii et Domus probatíonis Trenchíniensís S. J. 1828. Kézírat a budapesti Egyet. Könyvtárban. — Catalogue Personarum, et Officiorum Provin­ciáé Austriae Soc. Jesu, külömböző évfolyamai. — Sommervogel, Carlos: Bibliothèque ^ de La Compagnie de Jésus. Tom. VIII. Bruxelles —Paris 1898. Schoen Arnold. főhajó és mellékhajó felé eső csonka szerkeze" teit vizsgáljuk. A főhajó felé néző oldalon don­gaboltozat vállköveít és első boltozatköveit látjuk­A csabdíí templom alaprajza, A csabdíí középkori bazilika.

Next

/
Thumbnails
Contents