Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 45 csönzéséért. Azt hiszem, ezeken az igen becses adatokon kívül még fogok találni e rengésre vonatkozó feljegyzéseket, még pedig Seidl (5,) útmutatása nyomán elsősorban talán a gr. Lambergféle Levéltárban és a Kapucinusok Házi Krónikájában. De nagy köszönettel fogadnék a sorok olvasóitól is minden e rengésekre vagy általában a fejérmegyei rengésekre vonatkozó adatot. (Címem : Budapesti Földrengési Observatorium Budapest, Múzeum-körút 6—8.) A cikkemben említett jelentések eredeti példányai a Fejérvármegyei Levéltár birtokában vannak, kívülük még néhány igen becses feljegyzés a móri rengésekről. Sajnos, eddig bürokratikus nehézségek lehetetlenné tették, hogy ezekbe beletekinthessek. Azonban, azt hiszem, nem alaptalan az a reményem, hogy a nagy móri rengés megfigyelési adatait gondosan gyűjtő és Kitaibelékat munkájukban minden tőlük telhetővel segítő kiváló fejérmegyei vezetőtisztviselők utódai meg fogják találni a módját, hogy ezeken az akadályokon túltéve magukat, a magyar földrengéstudomány segítségére siessenek a gazdag megfigyelési anyagnak a tanulmányozás céljára való átengedésével. E helyről ismételve kérem a fejérmegyei Alispán Ür Öméltóságát, kegyeskedjék a megyei Levéltárnak a nagy móri rengésre vonatkozó iratait a Budapesti Földrengési Observatoriumnak feldolgozás végett rövid időre kikölcsönözni. Irodalom, források. 1. Réthly A.: Az 1810. januárius 14-íki móri földrengés. Földtani Közlöny XL. kötet. 1910. Budapest, 1910. 2. Nóvák J. : Két jelentése a vármegyéhez az 1810. jan. 14-i móri földrengésről és utólökésekről. Az első kézírat 1810. március 6-án, a második június 27-én kelt. Viczenty F. Meszlényi I. : Jelentései a sármelléki és csákvári járásban az 1810. jan. 14-i móri rengés által okozott károkról. 1810. jún. 27-én kelt a kéziratos jelentés. 3. Kitaibel P. dr., Tomtsányi Á., Fabrici L. : Relatio super terrae motum, qui anno 1810. a 14-ta januarii per plures hebdomadas potissimum in Cotta Albensi Hungáriáé grassatus est. A kéziratos jelentés 1810. március 19-én kelt. 4. Kitaibel P. dr., Tomtsányi Á. : Dissertatio de terrae motu in génère, ас in specie Mórensi anno 1810. die 14. januarii orto. Budae 1814. 5. Seidl I. : Chronologische Erzählung der Ereignisse und Begebenheiten in der Herrschaft Csókakő-Moór im Stuhlweissenburger Comitat in Ungarn. 1898. =0 A csákvárí Eszterházy-kert emlékművei. A csákvári kert nemcsak természeti szépségei miatt, de a benne felállított két emlékműért is érdemes a megtekintésre. Az egyik az u. n. Diana-kapu, mely átvezet a kertből a szomszédos erdőbe, a másik ettől nem messze egy nyolcoldalú oszlop. Mindkettő a vértes-szentkereszti templom romjaiból épült, melyek faragványos kövei fényes bizonyságai XII. századi kőfaragásunk magas színvonalának és a románstilből a gótika felé lendülő építészetünknek. Egyben tanúságai annak is, hogy ez átmenet ornamentikája korántsem volt szolgai utánzása a külföldi mintáknak. Fejlesztésükben magyar népies motívumok felhasználásával jól iskolázott, hazai kőfaragóinknak is volt abban szerepük. Vértesszentkereszt, mint a Csák nemzetségbeli Ugrin ispán monostora, már 1146-ban szerepel okmányainkban. Ezidőtájt épülhetett temploma is. Eredetileg bencés apátság volt. A XV. század végefelé azonban elnéptelenedett és ekkor Mátyás 1478-ban a székesfehérvári sz. Margitról címzett domonkosoknak adta. Pusztulása Vértes vidékének a törökök által 1543-ban történt elfoglalásával kezdődik. Midőn 1687-ben Csókakő várának visszafoglalásával felszabadul, már romokban hever. Később, mikor a XVIII. század elején új telepítésekkel a vidék gazdasági élete megindul, az építéshez szükséges anyagot jó részt a Vértes romokban fekvő templomai, kolostorai, köztük a szentkereszti is, szolgáltatták, Sajgó Benedek, pannonhalmi főapát régi jogaira hivatkozva hiába sürgette a rombolás megakadályozását. Ma már csak a templom főapszisa, néhány oszlop részlet és a monostor keresztfolyosó északi szárnyának árkádos fala áll faragott kőburkolatától megfosztottan abból a remekműből, melynek fennmaradt faragványainál szebbet, kiválóbbat a külföld sem tud felmutatni E faragványok megmentése az Eszterházyak érdeme, kik midőn a szentkereszti uradalom birtokukba került, a kövek további elhordását beszüntették, a szerteszét heverő ornamentalis részeket, oszlopfejeket és lábakat, bordákat és záróköveket, párkányokat és fülkeburkolatokat pedig Tatába és Csákvárra vitték, ott eszményi romokat, itt a már említett kaput és oszlopot építve belőlük. A Diana-kapu elnevezését a kert felé néző oromzatán olvasható felirattól : Hinc ad Floram Dianám Pomonamque accessus quam trium mavis Dearum sequere, kapta. Létrejöttét az erdőfelé néző oromzatának felirata mondja el : Comes Jannes Esterházi de Galantha | hoc | nuptiarum dilecti filii sui | Comitis Nicolai Esterházi de Galantha | cum marchione Francisca Roísin | Kalendis Junii | Annor CICIDCCXCIX celebratarum monumentum posuit. Vagyis az emlékművet Eszterházi János 1799-ben építtette fiának, Eszterházi Miklósnak Roisin Francisca val kötött házassága emlékére. A kapu négy nyílását díszes oszlopfejeken j