Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

38 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE! Városunk múltjából. A gyógyszertár» Egy város kultúrájának főrrAos tényezője a gyógyszertár, patika. ~\ A külföld nagyvárosaiban már á\ 14. szd. végén voltak jól (?) berendezett u, n. polgára gyógyszertárak (officina). A 15. szd. patikáinak\külső formája, berendezése (nem a gyógyszerek !) У&Щ a maiakra emlékeztet. , Hazánkban is — a középkor folyamán — elsőáorban a papság, a szerzetes rendek foglalkoztak gyógyászattal, gyógyítószerek gyártásával. A nép zöme maga készítette az arkanumait, vagy pedig vándor kuruzslóktól, javas asszonyoktól s országos vásár alkalmával csodaszerestől (utazó patikustól) vásárolta a felkínált ártalmatlan szereket — még nagyapáink idejében is. Régi, u. n. polgári gyógyszertárak első nyomait, csak a középkor végén, a bevándorolt németség alapította nagyobb városokban találjuk. Városunkban — a török uralom előtt — a jeruzsálemi szt. János lovagrendnek u. n. Keresztes vitézei foglalkoztak gyógyászattal s bizonyára gyógyszerek készítésével is., A mai Palotaváros Sziget nevű helyén állott valaha a templomuk, a zárdájuk és kórházuk. A török járom alatt az emberekkel a társadalmi intézmények is elpusztultak. A város visszafoglalása (1688. máj. 19.) után új élet kezdődik. A polgárok száma nőttön-nő, ipar, kereskedelem felvirágzik. A 18. szd. 30-as éveiben Szfehérvár már tűrhetően rendezett, elég jómódú városnak mondható, Van polgári kórháza is, de legrégibb gyógyszertára — a Gyógyszerészek Évkönyve szerint — 1743-ból való. A hagyomány szerint ez a „Fekete Sas"-ról elnevezett, Lukáts-féle patika jezsuiták műve, mely belső berendezésével méltó csodálatot kelthetett. Azonban ne feledjük, hogy volt a városnak már jóval régebben is rendes patikája. Városunknak első — valószínűleg még a 17. szd. végén készült —- telekkönyve elveszett, — de a városház padlásáról legutóbb lekerült írásos emlékei között megvannak az első összeírások, amelyek nem csak a házak számáról és állapotáról, hanem a lakósokról is értesítenek. Ilyen a visszafoglalás évéből, helyesebben : 1688. okt. 29-iki és egy másik, vele egykorú jegyzék. („Regestrum Generale Civitatis Albae Regalis Anno. 1688. Die 29. Octobre és a „Regestum Incolar. Civitis Albae Regalis.") Ezen szűkszavú jegyzékből megtudjuk, hogy városunk első (valószínűleg katonai) gyógyszerésze Sártory János (Joannes Sartory Apotecarius) számot tart a 46., illetőleg a 93. és a 220. sz. házra. A másik jegyzék világosabb, amennyiben a 93. sz. házat jelzi Sártory lakóházának, a 46. sz. alattit pedig patikának ; „ 93. Joannes Sártory, pro apotecha Nro 46." Nyilvánvaló, hogy városunknak már 1688-ban volt rendes gyógyszertára. Ez annál hihetőbb, mert nemcsak az egyre gyarapodó számú polgárságról, hanem a katonai kórházban levő invalidusokról s az itt telelő nagyszámú katonáról is van szó. ^^^^ Ezt a nyomot követve, újabb s valamivel világosabb nyomokra is akadunk a városnak 1727. évi telekkönyveiben, melyek a gyógyszertárt a vár (Belváros) utolsó (165.) házszáma alatt említik. Ez a ház a mai „Magyar Korona" gyógyszertár közelében, a Kossuth-u. és Virág-u. sarkán állhatott. A bejegyzés (L. I. K. 97. o.) szerint Puell János Mihály úr, polgári gyógyszerész és a belső tanács tagja 1727. júl. 10-én megveszi Pesenecker Sebestyén volt polg. gyógyszerész özvegyétől a 165. sz. házat 800 ftért. „Und Weillen vormahls fol. 123 Lib. 1 mi des Cassirten grundbuchs Herr Sebastian Pesseneckher auch allhiesig gewesten Bürgt Apothekher und Eva Theresia dess Ehefrau an Nuz und gewehr geschrieben gestandten nach abieben aber des Herrn Sebastian Besenechers Seel. von gedachter Frauen Wittib, lieber mündlich beschehe aufpändtung und getroffen Kauff pr 800 fl ist Erwendtes Haus an den Eingans Ernandten Herrn Johann Michael Puell und seine Ehefrau Anna Rosina

... sat. A következő (137.) bejegyzés szerint 1733. febr. 7-én Moler János polg. gyógyszerész vette meg a házat 800 ftért. Halála után az özvegye vezeti a patikát. Sok az adóssága s szorult helyzetében a város tanácsához fordul. A városi tanács az 1738—1740. évi levelezési könyvében foglaltak szerint, igaz jóakarattal vállalja a közvetítést. 1739. márc. 17., majd júl. 7-én levélben megkéri a hitelezőket : Eulenschenket és Ebersteint, hogy ne zaklassák az adóst. Feltárja az özvegy szorult helyzetét s arra kéri őket, hogy várjanak egy ideig, míg a helyzet jobbra fordul, vagy az officinát eladhatja. A kamat fizetését a tanács közvetíti. (Ebersteinnek 1500 fttal tartozott.) Az állapot azonban nem javult, sőt roszszabbodott, mert közbejött a ragály s a vesztegzárral fokozódó ínség. Meler patikariusné (Frau Apotheckerin Theresia Melerin) érdekében a tanács 1740. január havában is irat levelet Ebersteinnak. Melerné nemsokára meghal. Házát Preíndl Ferenc festő veszi meg az örökösöktől 1800 ftért, 1746. jan. 22-én. Ez a régi patika megszűnt, de nyomában támadt a másik még 1746 előtt, azaz 1743-ban, s igen valószínű, hogy a „Fekete Sas" gyógyszertár annak az elsőnek folytatása, megújhodása. Az említett gyógyszerészek szakadatlan sora nyilván feljogosít arra, hogy első patikának alapítását ne az 1743., hanem az 1688, évre tegyük, Ph.