Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEML E 5 I" I I — Ш———i— Hill I delm esnek és tisztelettudónak kellett lennie (Az 5 megye mészárosai céhl. 39. art. — Székesfehérvári kőfaragók és kőművesek céhl, 7. art.). Azonkívül szigorúan meg kellett tartania a napi rendet, Mi volt az inas napirendje? Erre nézve is találunk egyik-másik céhlevélben adatokat, melyekből némi képet alkothatunk az inas napi foglalkozásáról. A céhvilágban a munka kora reggeltől késő estig folyt s így a felkelés korán történt. Mivel a székesfehérvári kalapos mesterek és legények céhl. 3. artikulusa említi, hogy a legény sose várja azt, hogy a mester felkeltse vagy gyertyát gyújtson neki, nyilvánvaló, hogy nemcsak a legénynek, hanem a műhelyben vele lakó és szolgálatára álló inasnak is a munkaidőre pontosan fel kellett kelnie. Az inas gyújtott gyertyát s miután megmosdott s felöltözött, a legény példáját követve, el kellett végeznie reggeli imáját, ha nem akarta volna megtenni, a legény lábszíjjal vagy nyakonveréssel kényszeríthette rá (Budai és ráckevei ifjú csizm. céh alapszabályainak 9. art. — Székesfehérvári csizm. legények alapszab. 7. art.). Azután, hideg időben, befűtött a kemencébe, megvetette az ágyat s vagy ezután vagy a reggeli után kiseperte a műhelyt. Az ő gondja volt az is, hogy a legény mindig idejében megkapja a fölöstökömöt s ha a mester valami oknál fogva megfeledkezett volna róla, az inas tartozott őt rá figyelmeztetni (Budai és ráckevei ifjú csizm. céh alapszab. 9. art.). Reggeli után az inas délelőtt is, délután is vagy a műhelyben foglalatoskodott, vagy a mester vagy a mesterné parancsát, megbízását teljesítette. Az 5 megye mészárosaínak céhlevele (35. art.) úgy a legénynek, mint az inasnak különös nyomatékkal a tisztaságot ajánlja figyelmébe, főkép, hogy külsejük az étkezésre való megjelenésnél undort keltő ne legyen. Piszkos fehérneműben, késekkel és más hasonló szerszámokkal ne merjenek asztalhoz ülni. Munkájuk végeztével mosakodjanak meg s piszkosan se az utcán, se a műhelyben ne tartózkodjanak. Az inasnak engedelmesnek és szorgalmasnak kellett lennie, különben testi fenyitésban részesült. A varga-és csizmadia tanítómesterek ezt lábszíjjal intézték el, amelyet egyik-másik inassal szemben elég sűrűn alkalmaztak. Az inas a házban és a műhelyben szótlanul, komolyan tette a dolgát. Azonban, amilyen csendes, néma volt a ház falai között, olyan hangos volt az utcán. Ebben a tekintetben főkép a varga és a csizmadia inasok tüntejc ki, akiknek a mestersége leginkább adott alkalmat a külvilággal való érintkezésre. A mesterséghez szükséges aprócseprő tárgyaknak a megvásárlása, a kész munkának hazavitele szükségessé tették az utcán való megjelenésüket. Ez a rövid szabadság aztán feloldotta a szigorú fegyelem kötelékeit s övék volt a világ. Élelmesség és vidámság tekintetében túltettek a többi inason. Ezek az örökké jókedvű fickók többnyíre vagy fütyörészve vagy dalolva, közben nagyot kurjantva, ugrándozva, társaikat és a félkegyelmüeket kifigurázva, a kutyákat és macskákat ijesztgetve, mindenféle ártatlan tréfát és apró csínyt elkövetve, végezték megbízatásukat. Mindenütt ott voltak s nélkülük semmi sem történhetett. Szereplésük sokszor a járókelők arcára is mosolyt csalt. Este a céhlevélben előírt ideig tartozott dolgozni az inas. Tetszés szerinti munkaszünetet sem este, sem máskor nem tarthatott. (Az 5 megye mészárosai céhl, 33. art.) Nyugovóra csak ima után térhetett. (Székesfehérvári csizm. legények alapszab. 7. art.) Mivel az inasnak épúgy, mint a legénynek gyanútól mentnek kellett lennie, éjjel engedély nélkül a házon kívül nem tartózkodhatott s titkon sem nappal, sem éjjel nem mehetett ki, még a ruhaládáját sem tarthatta a házon kívül. (Az 5 megye mészárosai céhl. 37. art.) A mester kötelességei. Amint az inasnak voltak kötelességei tanítómesterével szemben, úgy a mesternek is voltak inasával szemben, A székes* fehérvári molnármesterek céhlevelének 2. artikulusa ugyanis azt mondja : „A molnár mester jól vigyázzon, hogy az ő inasát úgy oktassa, tanítsa, ami a mesterségnek rendi, hogy másutt is tisztességet váljon vele." Tehát a mester első kötelessége az volt, hogy inasát úgy oktassa, hogy az a mesterséget tökéletesen elsajátítsa, Mivel az inast sok helyen házi szolgálatra ís használta a mesterné asszonyom s takarékossági szempontból gyermekének dajkálását is rábízta, s mivel e bizalmi állásban sok inas férfi mivoltának lealacsonyítását látván, azt nem épen a leglelkíismeretesebben töltötte be, amiért is a családtagok rajta edzették tenyerüket, a válí csizmadiák céhlevelének 4. art. figyelmeztette a mestereket, hogy az inast keményen ne tartsák s őt a mesterségnek a megtanulásától azzal, hogy házi szolgálatra használják, el ne vonják, hanem abban gyakorolják s minden jóban és isteni félelemben helyessen oktassák. Ezenkívül még más kötelességet is róttak a mesterekre a céhszabályok. A nagyszombati és székesfehérvári kovácsmesterek céhlevelének 29. art. és a Mosón megyei juhászok céhl. 15. art. figyelmezteti a mestereket, hogy inasukat a tanulóévek alatt nemcsak étellel, itallal, hanem hozzáillő ruhával ís ellátni kötelesek. A székesfehérvári molnármester az inasnak morvái posztóból való dolmányt, morvái nadrágot és elegendő fehérneműt tartozott adni. („A tanuló molnár inasnak rendi.") A budai és bicskei csizm, céhl, art. azt azt mondja, ha az inas csak 3 évig szolgál, a mester csak lábbelivel tartozik neki, azonban, ha 4 évig, akkor illendő ruházattal lássa el. A nagyszombati és székesfehérvári kovácsoknál (29. art.) a 3 évre szegődtetett inas az ezalatt kapott ruháért még egy félévig tartozott szolgálni, amely idő alatt csekély fizetést is kapott; még pedig „az első kántorra", azaz az első negyedévre 8 pénz heti bért, a második kántorra 16 pénzt, azonkívül a borravalónak a felét, Mikor
