Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

44 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 3.) Megfigyelhető volt-e a barométeren vagy a termométeren valamely változás ? 4.) Melyik órában volt az első lökés, hány követte és melyik volt a legnagyobb ? 5,) Körülbelül meddig tarthattak az egyes lökések ? 6.) A közeledő zajnak vagy recsegésnek valamint a tárgyak eldőlésének irányából meg lehetett-e itélní, hogy milyen irányban terjedt tova a mozgás ? 7.) Reszkető vagy hullámosan hajló volt-e a mozgás ? 8.) Vájjon a föld morgáson kívül még akár a lökések alatt, akár ezek után voltak-e valamely jelenségek megfigyelhetők u. m. lángok, vízkitörés, vettek-e észre kéngőzölgést, recsegést, hangokat ? 9,) Vájjon abban az időben nem volt-e megfigyelhető az időjárás megváltozása akár az érzékek útján akár az érzékek útján akár termométeres megfigyelésekből, a barométeren a higany összehúzódásából v. kiterjedéséből? 10.) A földmozgás hol milyen hatást keltett, hol jutottak tudomásra nem csak épületromok, hanem a föld vagy sziklák repedése, törése ; újra fölfakadó vagy elduguló források, a vidéknek érzékek által megfigyelhető változásai? 11.) Hol fejtette ki a legnagyobb erősségét, hogy e módon a mozgató ok fókusza (tűzhelye) lelepleztessék ? 12.) Vájjon állandósúltak-e valamilyen jelenségek úgy mint könnyebb lökések, földalatti morajok stb ? 13.) Vájjon a most lezajló földrengés idejében a zsemlyéi kőszén rétegében nem történt-e valami változás, vagy más jelenségek nem voltak-e megfigyelhetők akár a földrengés előtt akár utána? 14.) Vájjon a zsemlyéi vidék földjében vagy a szomszédos birtokokban találtak-e kőszenet? Milyen volt a kőszén rétegének iránya a vílágtájakhoz vagy a szomszédos birtokokhoz viszonyítva? 15.) Szeretnők magát a kőszenet látni, ez okból kérjük, hogy azokból néhány darabot küldjenek. Eddig tartanak Kítaibelék kérdései. Ónként kínálkozik a fenti kérdőponíoknak egy modern földrengési jelentőív kérdéseivel való összehasonlítása. A Budapesti Földrengési Observatoríumban használatos minta a következőkre kíván felvilágosítást kapni: 1.) Hol tartózkodott az észlelő a rengés idejében ? 2.) Minő foglalkozás közben észlelte? 3.) Milyen érzést keltett az észlelőben a rengés ? 4.) Körülbelül hány másodpercig tartott a földrengés és milyen irányból jött ? 5.) Milyen erős volt a földrengés vagyis milyen külső hatásokban nyilvánult meg ? 6.) Moraj volt-e a rengés előtt alatt vagy után, milyen erősen hallatszott és mihez hasonlított ? 7. Ha lökésszerű volt a földrengés hány egymásra következő lökésből állott? 8—9.) Mely szomszédos községekben érezték még a rengést és melyekben már nem ? 10.) Voltak-e utólökések a rengés után, mikor és milyen erősek? Meglepő a két jelentőív hasonlósága (eltekintve attól, hogy a rengések és időjárás között összefüggést gyanítva Kitaibelék az utóbbi iránt is érdeklődnek). Kitaibelék terjedelmes jelentésükben (3.) elsősorban Mór-környék geológiai leírását adják kiemelve a területünkön található kőzetféleségeket. Megemlítik, hogy éghető ásványi anyagok : kén, pirit, kőszén e vidéken nem a találhatók, de hallottak arról, hogy Ondódon néhány év előtt kútásás alkalmával a mélyből több darab kőszén került elő, gyanítják, hogy a zsemlyéi kőszénrétegek ide is elterjedtek. Miután a rengéselőtti és utáni napok meteorológiai viszonyait vázolták, kijelentik „azok a helyek, ahol tudomásunk szerint a legjobban pusztított a rengés : Guth, Isztimér, Balinka, Eszszény, Mecsérmajor, Sikátor, Csernye, Veleg, Ondódfalvak, Csákberény, Csurgó, Bodajk és Mór városok ezeket megkülönböztetés végett pontozott vonallal vettük körűi térképünkön". (Földrengési irodalmunkban ez az első használata — bár megnevezés nélkül — az izoszeisztáknak). E fentebb említett legtöbb rengéskárt szenvedett területtől távolodva a károk jelentéktelenebbek lesznek, helységenként megemlékeznek a károkról, a földfelszínén beállott változásokról, maguk is láttak Mecsérmajornál, Eszénymajornál földrepedéseket, Csernyén, Gánton, Bodajkon a forrás ill. kutak vize megzavarodott, új források keletkeztek Mecsérmajorban és Sikátor alatt, a rengéssel kénkígőzölgés és fénytüneménvek is jártak. Az utórengések (nem teljes) jegyzékét adván megemlítik, hogy a csákvári kertész csengőt akasztott fel és figyelte Ш. figyeltette, mikor szólal meg rengésre. Készüléke (talán az első Hazánkban' használt szeizmoszkop) arról győzte meg, hogy éjjel több utólökés volt, mint nappal. A főrengés egyes helyeken inkább függőleges reszketés, más helyeken hullámzó mozgás jellegű volt, 7—8 másodpercig tartott. „Alig kétséges — irják — hogy a rengéskeltő ok tűzhelye a Csóka hegy felső végénél rejtőzik, ugyanis ennek szomszédságában (Mór városban) pusztított legjolbban a rengés, innen ömlött szét minden irányban, minden zúgás és ropogás, minden mozgás". A rengés tovaterjedése gyors, de fokozatos (véges sebességű) volt, a rengés ereje a tűzhelytő távolodva általában fogy, de nem minden irányban ugyanazon mértékben, ezért arra gondolnak, hogy a negyek „megtörték a rengés erejét" (nem ismerik még fel az altalaj rengéserősségmódosító hatását). Nyilvánvaló, hogy a rengés oka a mélyben rejtőzik, az épületsérülések azonban nem segítenek annak eldöntésében, hogy mi volt a rengés oka ? Különböző megfontolások után arra az eredményre jutnak, hogy földalatti gázok robbanása kelthette a rengést, Kiemelik, hogy magyarázatuk csak valószínű, de nem biztos okát jelöli meg a rengésnek. A Helytartótanácshoz intézett jelentésüket ápr. 1-én küldi el az Egyetemi Tanács, egyben kéri a jelentés kiadását, mert „egész Európa érdeklődik az észlelt és leírt jelenségek iránt". Azonban jelentésük csak 1814-ben jelenhetett meg és akkor is az Egyetem kiadásában, munkájuk az első magyar szerzőktől írott földrengéstannak tekinthető. (4.) Ezekről tudósítanak a Székesfehérvári Múzeum birtokában levő hivatalos jelentésmásolatok az 1810 január 14-i nagy móri rengést illetőleg. Őszinte köszönetemet fejezem ki dr. Marosi Arnold múzeumi igazgató úrnak az iratok kiköl-