Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE . 3 nyeit mielőbb restauráltassa, hogy az emlékekre vonatkozó levéltári anyagot gyűjtse meg rendezze, annak fontosabb okmányait napvilágra hozza, hogy műemlékeiről szakavatott ismertetéseket publikáljon. Mivel pedig 18. századi emlékei majdnem kivétel nélkül az osztrák összbirodalmi barokk művészet hajtásai s azok művészei is kevés kivétellel idegenek, égetően szükséges a külföldi érdeklődés kielégítése céljából is ez emlékek módszeres művészettörténeti földolgozása már most, amikor néhány év múlva Székesfehérvár a közérdeklődés homlokterébe lép majd szent István király halálának kilencszázados évfordulóján. De tartozik Székesfehérvár szent István királynak, a város alapitója emlékének is azzal, hogy az ő tiszteletére emelt templomot régi fényébe helyezze, megújitsa, annak környékét rendezze, templomát pedig monográfiában ismertesse. 3 város 18. századi szent István kultuszába kapB2£ A régi ipartestületek, az úgynevezett céhek kebelében mesterek, legények és inasok voltak. Ezeknek a céhtagoknak a felvétele a céhgyűlésen (bejáráson, Eingang) vagy a céhmester által meghívott öregmesterek (die Ältesten) összejövetele (Zusammenkunft) alkalmával a nyitott céhláda előtt történt. Ha egy mester inast akart felfogadni, azt be kellett jelentenie a céhmesternek. Előbb 14 napi próbaidőre vette magához a fiút, hogy ezalatt megismerje a mesterséget. A pécsi és Baranya megyei vargamesternek (16. art.) csak akkor kellett bejelentenie a fiút a céhnek, amikor már előzőleg néhány hétig kipróbálta. A nagyszombati és székesfehérvári kovácsmesterek céhlevele (29. art.) azonban kimondja, hogy két hétnél tovább egy mester sem tarthat magánál inast szegődtetés nélkül. Ha két hét eltelte után a fiú hajlandóságot mutatott a mesterség megtanu 1 ására, akkor a legközelebbi céhgyülés vagy, mint sokszor előfordult, a céhmester utasítására meghívott öregmesterek összejövetele alkalmával a fiú szülője vagy gyámja vagy leendő tanítómestere megjelent vele a céh előtt, hogy megkérje, vegye fel a fiút a céhbe. A székesfehérvári tímároknál ezt a kérelmet maga a fiú adta elő. Mikor ugyanis az inasfelvételre került a sor, a teendőkre már előre kioktatott fiú a céhmester elé állt, tiszteletteljesen meghajolt és sápadtan, reszkető hangon így szólt : „Felkérem a tekintetes (régen : tisztelt, geehrt) céhbeli mester urakat, ha engem, N. N-t, timár inasnak beszegődtetnének ! " Más céheknél e kérelmet a szülő vagy a gyám vagy, ami legtöbbször előfordult, az erre megkért legértelmesebb mester ezekkel az ékes szavakkal szokta tolmácsolni : „Tisztelt céhmester úr és becsületes (vagy nemes, a németeknél : csolódott bele az osztrák származású Johann Ignatz Cimbal festő művészete is, aki idegen létére bizonyosan a jezsuiták tartalmi tervezete alapján látta el a mai székesegyház kupoláit szent István király dicsőítésére szánt freskókkal 1768ban. Cimbal székesfehérvári freskói és oltárképei valószínűleg legelső nyomai az ő magyarországi működésének, amelynek további gyümölcsei állítólag a zalamegyei Kerkaszentmiklós templomának falképei (1774), a nagyváradi székesegyháznak négy mellékoltárképe (1781), továbbá egyik zalaegerszegi oltárképfreskó és még egynehány freskó, amelyet a stíluskritikai vizsgálódás az ő munkájának igyekszik tulajdonítani. Életének és működésének azonban a körülményeit még vázlatosan sem ismerjük és ezért fontos művészettörténetileg Cimbal székesfehérvári szereplésének minden legkisebb adaléka is, mert jellemző epizódja e város történetének. Schoen Arnold. S2S löblich) céhünk tisztelt mesterei (vagy öregmesterei) ! Jó a mai összejövetel alkalmával megemlékezni arról, hogy ennek a fiúnak, akinek kedve van a mesterséget megtanulni, a szülei nemrégen a szent házasságra léptek. Akkor buzgón kérték a mindenható Istent, áldja meg őket javakkal, nemcsak földiekkel, hanem égiekkel is. A mennybéli Atya figyelt könyörgésük szavára, meghallgatta imájukat és megajándékozta őket ezzel a fiúval. Ezt ők Isten félelmében nevelték fel, míg képes lett arra, hogy egy mesterség megtanulására inasnak beálljon. Ennélfogva tisztességes atyja (vagy gyámja) ma megjelent a céhmester úr és a mester urak (vagy a legidősebbek) előtt, azzal a kérelemmel, hogy vegyék fel fiát a céhbe inasnak!" (Egy öregmester közlése.) A céhmester mindjárt a fiú vallása és törvényes származása iránt érdeklődött. A XVIII. századig kiadott céhlevelek legnagyobb része ugyanis mindjárt az 1. artikulusban hangsúlyozza, hogy aki mester akar lenni, legyen róm. kath. vallású. Tehát ezen céheknél a céhmester különös súlyt fektetett arra, hogy a céhbe inasnak beállni akaró fiú róm. kath. legyen. A győri és székesfehérvári csizmadia mesterek céhlevelének 23. art. kimondja : „Ne legyen szabad 40 frt bírság alatt más vallásban levő embert a céhbe bevenni." A különböző vallású városokban azonban azt kívánták a céhlevelek, hogy a céh tagjai keresztények legyenek. Ezenkívül minden céh megkövetelte, hogy a tagok törvényes házasságból származottak legyenek. Mesternek a fiától semmiféle okmányt nem kivánt a céhmester, idegennek azonban nemzetséglevéllel (keresztlevéllel) kellett igazolnia, hogy róm. kath., illetőleg keresztény vallású és hogy törvényes házasságból származott. «о» тьъ «<vs «<>» Bg «<>» <«УУ> <«щ— Az inas a céhvílágban* (A Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumban levő céhlevelek alapján.)
