Székesfehérvári Szemle 2. évf. (1932)

MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 15 Aeneas megmenti övéit. Vergilius leírása szerint, mikor Aeneas, a trójai hős, Trója pusztulásakor menekül, magával viszi fiát, Ascaniust és atyját, az agg és béna Anchisest is. E jelenetet két kőfaragvány örökíti meg a múzeumban. Az egyik 1912-ben, gróf Zichy János ajándékából Nagylángról jutott ide és a II. terem bejárata mellett látható. Lelőhelye a Táchoz tartozó, fövenyi uradalmi szőlő, ahol 1903 táján rigolirozás közben került elő. A szobor magassága 86 cm. Főalakjának, Aeneasnak feje hiányzik. Törzsét jól kivehető, bőrlebbentyükkel díszített bőrpáncél, ez alatt lent kilógó alsóruha, chiton takarja. Jobbján kis fiát, Ascaniust vezeti, ki fején sapkát, testén térdig érő alsóruhát, a felett rövidebb zubbonyt visel, jobbjában görbe botot tart. Köpenybe burkolt öreg atyját balvállán viszi a hős. Feje ennek is hiányzik, ölbehajolt két kezében szekrénykét tart. Nyilván a házi isteneket viszi benne magával. (Lt. sz. 2852. Ismertetése, képe megjelent Múz. és Könyvt. Ért. 1813, 192 1. és 1918, 142 1.) — A másik Aeneas szobrunk Dunapenteléről való, Gáspár János 1830-ban ajándékozta a múzeumnak és annak udvarán kapott helyet. Magassága 83 cm. Rajta a főalak, Aeneas felső teste egészen ép. Arca szakállas, ruházata ugyanaz, mint az előbbié, de vállán lebegő köpennyel, melynek erős hátra lebbenése, valamint a lendületes lábtartás nagyon jellegzetesen fejezi ki a futva menekülést. A mozgékonyság és a ruházat gondos kidolgozása a szobrot a pannóniai kőfaragás jobbjai közé emeli. Sajnos, Ascanius alakjából csak a fej nyoma látható, a többi hiányzik. Hiányzik a vállon ülő Anchises feje is, pedig a jól redőzött köpeny és a kézben tartott, tisztán kivehető szekrénykéből ítélve, az is gondos kidolgozású lehetett. (Lt. sz. 8030.) — Dunapenteléről az Arch. Ért. is közöl egy ugyanilyen tárgyú domborműves emléket. Leírása egyezik a mieinkkel. (Arch. Ért. 1906, 243 és 248 1.) Népvándorláskori lelet Kápolnásnyéken. Dabasi Halász Géza dr. nagybirtokos, kápolnásnyéki kastélya mellett fekvő gazdasági udvarában jégvermet ásatott. Az ásatást végző emberek, mintegy négy méternyi mélységben teljes embercsontvázra bukkantak, mely kelet-nyugati irányban volt elhelyezve. A lelet Halász Géza dr. adománya folytán a Nemzeti Múzeumba került és annak tudósítása szerint tartalma : germán fibula (longobárd tipus), agyagkorsó, 36 gyöngyszem, agyagorsógomb, vaskés töredéke. Érdekes a koponya mesterségesen eltorzított alakja. A lelet VI. századi germán sírlelet. Mindezt csak hírlapi közlésekből és a Nemzeti Múzeum szívességéből tudjuk. Sajnos, hogy Kápolnásnyéken vannak, kik a vármegyei múzeumról nem vesznek tudomást, mely elsősorban illetékes fejérmegyei leletek összegyűjtésére. Múzeumunk fringíáí. Fringiának nevezzük azokat a rendszerint gyengén görbülő, széles pengéjű szablyákat, melyek nálunk főként II. Rákóczi Ferenc korában jöttek divatba. Nevük a gyakran rajtuk bevésett Fringia szótól kapták és a XVI. századtól fogva kezdenek szerepelni. Gyűjteményünkben a III. t. ablak melletti szekrényben is látható ilyenféle kard, mely 1929-ben, néhai Kálmán Vince főszolgabíró hagyatékaként került múzeumunkba és díszkardként szerepelt. Lemezes ellenzője, keresztvasa, kézvédője sárgaréz. Egyenletesen széles pengéjét egyik oldalán nyilak, férfialak, félhold csillaggal és keleties jellegű írás díszíti, a másikon hasonló betűk és emberarcos félhold látható. Hüvelye fekete burkolattal bevont fátok széles, vájolt rézpántokkal. — Hasonló típus, de keskenyebb pengével és kettős vércsatornával az oroszlánfejes markolatú szablya, melyet Kezdi Kovács Béla 1915-ben helyezett el múzeumunkban és a penge tövén olvasható évszám szerint 1736-ból való. (Lsz. 4146,) — A harmadik itt látható rövid pengéjű, görbe kard, dr. Szabó Elemér letétje felirata miatt érdekes. Vivat Maria Theresia — Magyare Infanteria Regiment, tehát a Mária Terézia korabeli magyar gyalogság felszereléséből való. (Lsz. 1567.) — Ugyancsak XVII. századi a negyedik itt kiállított kard is^ de már egyenes pengéjű. Kigyófejes markolatját bárok mutivumok, hüvelyét rézburkolat díszíti. Pengéjén mindkét lapján három-három koronás bélyeg. (Lsz. 5359.) Dunai malomminta a múzeumban. A dunai malmok, melyek valamikor elengedethetetlen tartozékai voltak a dunai tájképeknek, ma már kivesző félben vannak. Ujat, mert a hajózást akadályozzák, nem szabad készíteni, csak a régieket javítgatják, míg hasznavehetők lesznek. Ma már kevés van belőlük és így szerencsének tarthatjuk, hogy egynek kisebbített mását sikerült múzeumunknak megszerezni. 1931 nyarán Dunapentelén járva régészeti boklászásunk közben az egyik ház tornácán ötlött szemünkbe. Mestere késznek nyilatkozott átengedni, de szegény ember lévén ingyen nem kívánhattuk tőle. Viszont nekünk sem volt pénzünk a megvételre. Segített rajtunk Gáspár Károly, a község agilis főjegyzője. Megszerezte számunkra, egy különlegességgel gazdagítva néprajzi gyűjteményünket. M. A. Hivatalos tudósítások. A múzeum gyűjteményei vasár- és ünnepnapon 9—12 óráig belépődíj nélkül is megtekinthetők. Hétköznapokon 50 fillér a aelépődíj. Helybeli és a vármegyei tanintézetek tanulói csoportos látogatás esetén díjmentesen látogatják meg a múzeumot, mások fejenként 10 fillér lefizetésével. Az egyesület tagjai belépődíjat nem fizetnek. * Választmányi ülés. December hó 21-én tartott választmányi gyűlésen Pék János ny. tanker, főig. elnökölt. Jelen voltak : Marosi Arnold, Dormutil Árpád, dr. Képes János, Klöckner József, Márton Jakab, Pfinn István, dr. Polgár Iván, Ruff Béla, Mayer Lipót és Radeczky Dezső vál. tagok. Elnök az új megválasztott polgármestert, dr Csi-