Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 5 sadalom jóvoltából létezők pedig csak éppen hogy vannak, ha ugyan tápláló forrásuk teljesen el nem apadt. Szomorú jelensége az annak, hogy gazda­sági bajaink már éreztetik nyomasztó hatásukat kultúránkra is, ami egyetlen támasza szebb jö­vőbe vetett reményünknek. És a sűlyedés annál veszélyesebb, mert e téren is megindult ellenünk a küzdelem, amit csak azzal tudunk meghiúsítani, ha kulturális nívónkat továbbra is fenntartjuk. És az idegennel szemben van-e valami kézzelfoghatóbb kultúránk megismerésére, mint a közgyűjtemények, melyek nemcsak a jelen tükörképei, hanem tör­ténelmi dokumentumai hazánk földje ősi műve­lődésének és annak is, amit e földön viszontag­ságos sorsa mellett a magyar erő alkotott. Hála a Gondviselésnek, hogy a székesfehér­vári múzeum ily nehéz viszonyok között is meg­felelhet hivatásának. Segély. Valóban az isteni gondviselés különös kegye, hogy a jelen nehéz viszonyok a múzeumot nem a régi, hanem jelen helyzetében találták, amidőn értékei érvényesülnek és ezek alapján pártfogói megadják neki a fennmaradás és fejlődés lehető­ségét. Adósságunk törlesztését az állam 700, a város 2000 pengős segélye tette lehetővé. A mú­zeum fenntartásával járó személyi és dologi ki­adásokat a város által adott ingyen helyiség és a vármegyének e cimen kiutalt rendes évi 5000 pengő segélye fedezte. A gyűjtemények ásatás és vétel utján való gyarapítását a befolyt tagsági dijakból és külön e célra gyűjtött adományokból eszközöltük. Munkatársak. Hogy a múzeum rendezettsége a rohamos fejlődése és mind szélesebb körre való kiterje­dése mellett kárt ne szenvedjen, a fenntartó egye­sület közgyűlése Marosi Arnold igazgató mellé könyvtárőrnek megválasztotta Dormúth Árpádot, Dr. Kiss Jenő és Radeczky Dezső mint tisztelet­beli múzeumőrök szerepeltek a múzeum személy­zetében. Uj munkatársul szegődött hozzájuk Mayer Lipót, elemi iskolai tanító, rovargyűjteményünk kezelését, főként lepkegyűjtéményünk kifejleszté­sét vállalva magára. Külső munkatársaink között sajnosán nélkülöztük elköltözése folytán Sztanko­vics János, ny. városi tanácsost. Dr, Polgár Iván és Philipp István készséggel voltak segítségünkre. Uj társul gróf Somssích János szegődött hozzájuk éremgyűjteményünk gy arapításának előmozdítására. Radeczky Jenő, bölcsészethallgató irodai mun­kánkban segédkezett. Lencsés altisztünk a múzeum tisztántartásában, a preperálásban és az ásatások­ban tanúsított elismerésre méltó hozzáértést és szorgalmat. A legszükségesebb ismereteket a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának preparatora volt szives neki megadni. Munkatársaink szives közreműködésükért fogadják hálás köszönetünket. Hisz múzeumunk ügyköre már oly sokoldalú, hogy e segítség nélkül csak hiányosan felelhetne meg feladatának. Belső munkálatok. A múzeum belső munkálataiban a beérke­zett anyag leltározását és beosztását Marosi Ar­nold és Dormuth Árpád végezték. A rendezésben nagyobb munkát igényelt a könyvanyagnak szakok szerinti átcsoportosítása, kézi könyvtár beállítása. A nyomtatványok és raktározott képanyag szá­mára dobozokat, védő táblákat készítettünk és azokba helyeztük el. A régészeti gyűjtemény rak­tározott részét polcokon fiókokban raktuk lelő­helyek szerint csoportosítva és feliratokkal látva el az egyes csoportokat. Nagyobb gondot okozott a kálozi lovassirlelet, a csákvári és váli ásatások anyagának feldolgozása. Kiállításuk azonban csak úgy történhetett, hogy több falrészletet, szekrényt a megfelelőbb kihasználás végett át kellett cso* portosítanunk. A szükséges preparálásokat rekons­trukciókat házilag végeztük, csak néhány értéke* sebb edényünket küldöttük fel a Nemzeti Múzeum­hoz kiegészítés végett. A természetrajzi osztály­ban a szükséges desinficiálások mellett elkészült a madarak névfelírása és elhelyeztük két doboz* ban nagyreményű lepkegyűjtésünk első eredményét, Irodalmi munkásság. A múzeumi anyag irodalmi feldolgozásában Fettich Nándor dr. az Arch. Értesítőben írt ki­merítő ismertetést az ígari leletről. Csányí Károly a Magyar Művészet székesfehérvári számában a múzeum iparművészeti emlékeit ismertette. Marosi Arnold ugyanitt „Székesfehérvár művészeti em­lékei" és „A székesfehérvári Múzeum" cimen kö­zölt cikkeket. A Szent Imre centenárium alkal­mából kiadott Kalauzban szintén tőle jelent meg a múzeum ismertetése. A helyi sajtónkat állandóan tájékoztatta a múzeumi eredményekről. Kéziratban elkészült a váli és csákvári ásatások eredményé­nek összefoglalása is. A múlt emlékeit szeretni, megbecsülni tanító múzeumi eszme terjesztésére előadásokat tartott a székesfehérvári királysírok­ról öt izben helyben és vidéken, a Prohászka­fejszobornak a múzeumban való elhelyezése al­kalmával pedig a Prohászka gyűjteményt ismer­tette. Radeczky Dezső ornithológiai előadásaival, cikkeivel, országos jelentőségű szaküléseken való részvételével képviselte, mint tiszteletbeli mú­zeumőr, múzeumunkat a tudományos működés terén. Külső munkálatok. Külső munkálataink közben Csákvárt három izben kerestük föl. Április 16.-án a Kadic Otto­kár által végzet báracházi barlangkutatást néztük meg feljegyezve a minket közelebbről érdeklő archeológiai adatokat. Ugyanekkor a Templom­utcában egy kőkorszaki urnasir maradványait si­került megállapítanunk és leleteit ideiglenes letét­ként magunkkal hoznunk, Szakái János 568. sz. háztelkén pedig római téglasírokat találtunk. Ez alapon ugyanitt május végén 5 napon át ásatást is végeztünk több római sir feltárásával mellék­leteiket a múzeumba szállítva. Szeptember 30-tól okt. 25-ig a Cigány-u. 490. sz. alatt Brust-ház

Next

/
Thumbnails
Contents