Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)
2 SZÉKE SF EHÉRVÁRI SZEMLE — A Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület titkári jelentése 1930. évről Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Kilencszáz esztendeje, hogy a magyar sors örök tragédiája megkezdődött. A virágba boruló nemzet fáját a tavaszi fagy metsző hidege letarolta s azóta minden virágbaboruló magyar lendületet a turáni ősi átok : a belső széthúzás halálos lehelete, vagy ellenséges világ fojtó keze ítél lassú elmúlásra, merít fájó tespedésbe. Kilencszáz esztendeje, hogy az ifjú nemzet a nyugati kulturközösség keresztény talaján magasra emelkedve bizton remélt egy közeli ragyogó jövőt, mikor a remény virágbafeslő bimbója, a „liliomos" herceg, ifjúi tisztaságában a szentek aureolájával övezett Szent Imre herceg véletlen, vagy előre elkészített szerencsétlenség áldozata lett. Kilencszáz esztendő távlatából a legenda homályos képe mögött sötét árnyak látszanak mozogni, a magyar történet zordon párkai, kik kegyetlen kíméletlenséggel szakasztják meg a fejlődő élet fonalát ép akkor, amikor a szép jövő útjaira bizalommal készül lépni a nagyratermett ifjú nemzedék, A Múzeumegyesület belekapcsolódása a Sz. Imre centenáriumba. E gondolatok tódulnak elém, mikor a Szent Imre év 1930-as emlékünnepségein keresztül beszámolnom kell városunk, illetőleg Egyesületünk szerepről a Szent Imre centenárium alkalmából. Hol van az egykor messze ragyogó, büszke „Fehér"-vár, első királyunk „székes"-vára ? Hol az ősi híres koronázó templom : a „Boldogasszonytemploma" ? hol szent királyunk István és ifjú reménye : Szent Imre herceg sírja, hova messze idegenből zarándokolt a keresztény világ ? Hol az egykori királyi palota szent lábnyomoktól felszentelt tere?! Elszoruló szívvel mutatunk rá a romokra, vagy még azokra sem — ha idegen érkezik hozzánk. Eltűntek, elégtek, mint a tavaszi fagyérte első rügyek az élet fáján ; ledőltek, mint az élet viharától megtépdesett, földjéből kiszakított csemetefák. Az ősi székes-város, a fehér-város emlékein a magyar sors tragédiája zúdult végig. S „míg nyolc századoknak vérzívatarja közt, rongált Budának tornyai állanak", itt a puszta föld kietlen, kopár s „új nép költözött a kihalt helyébe", mely az újjáépítés századaiban érzéketlen szívvel hordta szét alapjából még azt a keveset is, ami itt a pusztulás után fennmaradt. Egy új város épült a romokon a romokból, szívben idegen, s ma közel 350 esztendő után fájón érezzük az űrt, melyet a múltból a jelenbe alig egy két emlék hidal át, de a szakadék felett ott lebeg a magyarság lelke, mely a Szent István-i intelemmel : Szeresd az idegeneket! magához öleli az ideszakadt népet, lélekben magyarrá teszi s a késő utódok igyekeznek helyrepótolni azt, amit elődeik efmulasztottak. Emléktáblák. Ezt a hivatást töltötte be az elmúlt évben a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület, mikor a Szent Imre év programmjába belekapcsolódva helyrehozta a régi hiányt és emléktáblákkal látta el azokat a helyeket, hol szent királyaink lakoztak, hol szent hamvaik pihentek s hol ma semmi sem hirdette a múlt ragyogó dicsőségét. Az emléktáblák terve Egyesületünk a nemzeti múltért lelkesedő tagjának Philipp István reálgimnáziumi tanárnak művészi kezét dicsérik, ki önzetlen odaadással fáradozott a kivitel sikere érdekében s a várostól felajánlott tiszteletdíjat is visszahárította magától. Legyen a köszönetünk, munkatársainak köszönete az elismerés érette. Bazilika oszlopainak elhelyezése. Ugyanakkor valóra vált dr. Polgár Iván reálgimn. tanár indítványa is, és a Szent István bazilika két fennmaradt oszloprésze méltó elhelyezést nyert a Bazilika-téren, emléktáblácskával hirdetve egykori dicső szerepüket. Utcák elnevezése. A nemzeti kultúra és történelemnek mindez csak halvány visszfénye lett volna, ha nem verődik vissza nagyjaink emléke a város külső arculatán is. Ez történt meg akkor, mikor a város felszólítására a helybeli történettanárokkal karöltve Egyesületünk résztvett a város utcáinak új elnevezésében s ma az itt járó idegen rögtön megérzi a múlt lehelletét akár a Bazilika-téren, a Szentkorona-utcán, akár a Szent Imre-utcában, vagy Szent István-téren járva gondolatban elszáll a messze múltba, mikor a magyar történet itt játszódott le a Várkörút határolta ősi sasfészek falai között. Szent István szobor helye. Ezzel kapcsolatban Egyesületünk beadványt intézet a városi hatósághoz, hogy a Városház-teret a majdan ott felállítandó Szent István szobor részére fenntartsa. Szent István városa mindezidig nélkülözi alapító szent királyának ércbe hirdetett emlékét. Erre a célra egy hely az egyedül alkalmas, s ez a város szivében az a hely, hol az ősi királyi palota állott, s laova a Boldogasszony temploma vetette egykor négy tornyának árnyékát. A városi hatóság készséggel adott helyt érveinknek s ma a leendő Szent ístván-tér várja nemzetalapító nagy királyunk ércbefaragott emlékét. Országos Egyházművészeti kiállítás. A Szent Imre év nagy kulturprogrammjában más téren is szerepet kért a Múzeumegyesület. Az Országos Iparmííveszeti Múzeum egyházmű-
