Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE 5 Helyesbítés Fejérvármegye nemesi felkeleséről szolo cikkünkhöz. Folyóiratunk 2. és 3. számában megjelent közleményünkhöz, melynek célja volt Rexa Dezsőnek a Magyarságban megjelent cikke és dr. Lauschmann Gyulának a múzeumban őrzött kéziratának adataival Fejérvármegye 1742 és 44-ki nemesi felkelésére a figyelmet felhívni, Schneider Miklós a Fejérmegyeí Napló máj. 24-ki számában bírálatot írt. Szivesebben vettük volna, ha munkatársunk közvetlen hozzánk küldi megjegyzéseit, de a tárgyilagosság hívei lévénk így is közöljük helyesbítéseit. 1. Az 1749-ki nemesi fölkelést 1741-ben az országgyűlés határozta el és tette törvénnyé, míg 1744-ben országgyűlés nem tartatván, csak a királynő, Mária Terézia rendelte el. 2. A nemesi felkelés belső szervezetéről megjegyzendő, hogy a fenti országgyűlési határozat szerint az ország a nemesi felkelés címén hat új ezredet állít föl. Ezeket a vármegyék szerelik föl és tartják (csak a fegyvert és néhány más dolgot adja a királynő). Ezen hat új gyalogezred törzstisztjeit a királynő nevezi ki, főtiszteket pedig az ezredesekkel egyetértőleg a vármegye. Ennek folytán Fejérvármegye 1742-ík évi január 23-ki kisgyűlésének jegyzőkönyve Lipthay Ferencet végleg nem erősítette meg alezredesi tisztségében, ha^ nem csak annyit mond, hogy a vármegye a nemes katonaság parancsnokául megválasztott Lipthay Ferencet a felsőbbségnek alezredesi kínevezésre fogja ajánlani. 3. A cikkben egyszer felkelőnek, máskor pedig portalísnak nevezett gyalogkatonasággal kapcsolatban^ Schneider Miklós megjegyzi, hogy a nemzeti gyalog katonaságot a jobbágyok közül fogták és így nem lehet őket nemesi felkelőknek nek mondani, sőt valószínű, a portális katonák sem voltak nemesek vagy legalább nagyrészben nem. Ép azért Sartori Ernest alezredesnek levele nem a nemesi felkelők felszerelésére, hanem a nemzeti gyalog katonaságra vonatkozik. 4. Arra vonatkozólag, mintha Fejérvármegye portális katonái szégyenlették volna a hajdú nevet, ezért Mária Terézia rendelete folytán a portális fölkelőket ínfantériának vagyis magyar gyalogságnak kellett nevezni, Schneider véleménye: Egyátalán nem valószínű, hogy Mária Terézia olyat rendelt volna el, hogy a lovas portális katonákat gyalogosnak kelljen nevelni, minthogy Fejérmegye portális katonái 1741. és 1742-ben mindnyájan lovasok voltak és a táborban is együtt vonultak az ugyancsak lovas nemesi felkelőkkel. 5. Az 1744. évi felkeléssel kapcsolatban a cikk ama részét illetőleg, mely szerint a nemes katonaság bizonyos követelésekkel lépett fel a vármegyével szemben, az a megjegyzés, hogy ezek a követelések nem mások, mint a parancsnok kérése bizonyos utasítások kiadása iránt, amilyet az előző felkelés alkalmával (az 1742-ki évi január 11-ki ülésen) ugyancsak adott a vármegye, a nemes katonaság semmiféle kívánsággal nem állt elő, csak megkérdezték, vájjon kimenjenek-e az országból? Erre a vármegye azt az utasítást adta, hogy alkalmazkodjanak a többi vármegyék felkelőihez, ha azok kimennek, ők is menjenek ki. ,/ M. A. m

»i> -шъъ «о» —т

ъ

тя— <«

iü Könyvészet. Egy régi Mária-siralom a „Bicskei énekeskönyv* '-bői. A „Bicskei Énekeskönyv" név alatt ismeretes kath. egyházi énekek között feltűnik egy a nagyböjti időszakba szúrt Mária-siralom. Az ének kétségkívül megőrizte az ősi, középkori siralmaknak egész szerkezetét, képanyagát, kífejezésgazdagságát és gondolatsorát. Valami természetes báj, érzelemhullámzás vonul rajta keresztül, feldíszítve a régi magyar virágénekek színgazdagságával : Azon Nótára : Mária a' koporsóban fekvő Fiát jajgatja. Nyugodjál már, virágom ! Meghervadt arany ágam ! Jézus ! fényes csillagom ! Árván maradt édes Anyád, A' ki gondot viselt reád. Jaj !. jaj, édes magzatom. Ki lészen már gyámolom ? Ki lesz' megvigasztalom ? Jézus ! fényes csillagom ! Benned bizott az én lelkem, Te voltál egész örömöm, Jaj ! jaj, édes magzatom ! Óh melly véres a' tested ! Mellyel a' földet fested ! Jézus fényes csillagom ! Jaj ! hogy nézzem Szent fejedet, Béhúnyott szép szemeidet, Jaj ! jaj, édes magzatom ! Elhagytak Tanitványid, Minden kedves rokonid, Jézus ! fényes csillagom ! Jaj ! be gyámoltalan lettem, Melly árvaságra kerültem ! Jaj ! jaj, édes magzatom ! Óh te kegyetlen halál ! Melly szörnyűkép megfosztál, Jézus ! szép csillagomtól ! Kihez hajtsam már fejemet ! Bánat elnyomta szivemet, Jaj ! jaj, édes magzatom ! Óh én szelid galambom ! Gyászba borúit hajnalom ! Jézus ! fényes csillagom ! Óh ! bár véled meghalhatnék ! Egy koporsóban fekhetnék ! Jaj ! jaj, édes magzatom. (Bicskei Énekesk. 37=38. 1.) Dormúth Árpád.