Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

5 SZÉKESFEHÉRVÁRI SZEMLE . Székesfehérvár 18, századbeli kő- és képfaragó!. Az alapító Szent Istvántól kezdve a 16. század közepéig fejlesztett Székesfehérvár városszépsége csak a krónikák, néhány metszet meg vázlat és számtalan kőtöredék halovány visszfényében él számunkra. A törökdúlásban kő kövön alig maradt belőle, bár éppen Evlia Cselebi török utazó az, aki egyik csonka tornya láttán csodálkozásban tört ki : „Nagy Isten, aki még mostani állapotában látja is, az is megzavarodva, elbámulva nézi." A török kiverése után teljesebbé lőn ősi arculatának pusztulása, amidőn bástyás várfalait az osztrák császári hatalom romboltatta le földig úgy, hogy korunkra egyedül a Szent Anna csúcsíves kápolnája maradt szerény hírmondóul a régi, híres Alba Regiából. A romokon teljes új életet kezdő Stuhlweissenburg úgyszólván kizárólag saját polgárai áldozatkészségéből, szerzetesrendek közre

J működésével fejlesztette ki a régitől teljesen eltérő új, rokokóval átszőtt barokk arculatát. És ez az új város tisztán a barokk-kor alkotása, amelynek emlékeivel lépten-nyomon osztrák, német vonások tükröződnek helyi elemekkel áterezve ; úgy kispolgári házainak könnyed, faragott díszét, mint templomainak — még magyartárgyú — freskóit és oltárképeit meg faragványait is ez a szellem övezi. Import művészet volt ez, amelynek nemcsak vezetőmesterei, de kismesterei is származásuk, nevük, művészi gyakorlatuk, egész lényük szerint idegenek, főleg osztrákok, németek, vagy ezek befolyása alatt álló nyugatmagyarországiak valának. E korbeli művészei közül kiváltképpen festőiről sok szó esett már, így a Magyar Művészet multévi folyamában is ; azonban kőfaragóiról, szobrászairól Bebo Károly és újfent fölfedezett Walch Tamás (Magy. Műv. 1931. 1. sz.) kivételével alig, illetőleg semmit sem tud művészettörténeti irodalmunk. Ezért és a fölpezsdült kutató munka elősegítéséül elmondjuk mindazt lexikális formában, amit eddig ez ismeretlenekről feltárnunk sikerült levéltári kutatással. Fligl András szobrász született 1744 körül. 1777 októberében kötött házasságot Lex Teréz hajadonnal Székesfehérvárott ; még többször is házasodott állandó gyermekhalandósággal küzdve. 1786-ban Unser György Anzelm festő panaszt emelt ellene s neje ellen, hogy a festő foglalkozásába tartozó foglalási s aranyozási munkákat is vállalja, amikor is a városi tanács szobrászi munkakörére utasította. 1793-ban telket vásárolt s azon házat épített saját maga számára ; ez a ház ma is áll a Bástya-utca 1. szám alatt, kapuja fölött faragott kőrelieffel, amelyen márványtömbökkel küzködő amorettek mellett egy szobrász hermát farag, fölötte pedig szélesre vetett testtel Hermes szállva lebeg ; a relief szélein Fligl monogrammja és a ház építésének az éve, 1793 van belevésve. Meghalt 1816 februárjában 72 éves korban saját házában. Glaser György János kőfaragómester született Würzburgban 1666 körül. Egy ideig Budán élt; innen került Székesfehérvárra, ahol 1701-ben az akkori Győri-úton fölállított szégyenoszlopra, pellengérre szobrot faragott. 1716 decemberében bekövetkezett haláláig dolgozott e városban. Häuser Lőrinc szobrász született 1720-ban vagy e körül a bajor Hoffmarkban ; 1749 júniusában a karmelita rendbe lépett, majd 1750 júniusában professus fráterrá lőn, rendi nevén Elisaeus a S. Basilio. Hosszabb időt tölthetett a székesfehérvári karmeliták kolostorában, résztvéve annak szobrászati munkálataiban ; az általunk ismert 1784—1787. évi rendi névjegyzékben is, mint e kolostor lakója szerepel sculptor minőségben, aki csak németül beszél ; itt érte őt rendjének föloszlatása is (V. ö. Magyar Művészet székesfehérvári száma. 1930. [VI.] évf. 7. sz. 494. old.) Held Frigyes szobrász született a bajor Auerbachban. Már 1772-ben szerepel Székesfehérvárott, ahol 1776 augusztusában a lövészházban való szertelen viselkedése miatt egynapi zárkára és a lövészházból való kitiltásra ítélte öt a városi magisztrátus. Ezek után Held már szeptemberben letelepedett Budán, ahol 1778 július 13-án lett polgárrá. 1781 májusában Abertshauser Ferenc festővel együtt készítette a Mária Terézia királynőért tartott gyászünnepély katafalkjának a munkáit ; 1788-ban és 1795-ben a várbeli Nagyboldogasszonytemplom számára végezett szobrászi munkát ; 1795—97-ben készítette a buda-krisztinavárosi templom főoltárjának a plasztikáját ; 1798—99-ben a budaújlaki templom főoltárának a plasztikáját faragta; 1821—23-ban a vízivárosi Szent Annatemplom részére is dolgozott; 1823-ban pedig a budaújlaki templom orgonájának a faragványait készítette. Valószínűleg az ő fia a Budán működött Held Károly festő, aki a vízivárosi Erzsébetapácák temploma számára 1829-ben festette szent Flórián oltárképét, amely ma is e templomban áll. H. Károly meghalt Budán a Vízivárosban 1860 január 12-én 69 éves korában. Hess Christian szobrász született 1702-ben vagy e körül. Székesfehérvárott 1730 táján találjuk, ahol 1733 augusztus 10-én Hintz Erzsébetet vette feleségül, akinek a házát annak tudta nélkül eladta 1738-ban Preindl Ferenc festőnek ; ezt a házvételt a magisztrátus megsemmisítette. 1734 májusában Höckh Menyhért asztalosmesterrel együtt vállalta a szőlőbeli Szent Donát-kápolna főoltárának az elkészítését 70 forintért; 1741 márciusában viszont a Szent Sebestyén-kápolna négy szentjének (Sebestyén, Rókus, Xaveri Ferenc és Rozália) szobraira szerződött ; 1742 szeptemberében pedig a budai származású Mihics Antal asztalosmesterrel együtt fölvállalta a Szent Sebestyén-kápolna főoltárának az elkészítését, amely művükért járó 300 forintot 1743 decemberében vette föl a két mester. 1746 júliusában másodszor nősült; meghalt 1750 januárjában 48 éves korában nagyobb adósság hátrahagyásával, amelyet özvegye, szüle-