Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 1 szives közbenjárására a tulajdonos Pál István adományként engedte át a múzeumnak, a következők : bronz paizsmaradványok, paizsdudor vasból, kard, balta, lándzsa, két hengeres bronzpánt, sarló, apróbb vasalkatrészek és egy kis lapátalakú csonttárgy. Lovassírlelet Kalózról: bronzpaizsmaradványok, kard, lándzsa, sarló, balta, zablaalkatrészek. A bronzpaizsmaradványok között a bőrből vagy fából készült paizsnak összös fémalkatrészei megvannak: a dudor, fogantyú és szegélypántok. A tetején megcsorbult dudor 12'5 cm. magas, hegyesen végződő kúp fent hengeressé válik és 2 cm. széles vízszintes peremben végződik. A peremet két hornyolás és három helyen 3—3 süvegformájú gomb diszíti. A gombok a perem alsó részén fölerősitésre szolgáló szegekben folytatódnak. Ugyanily dudorok a Forrer által közölt germán leletek között láthatók. (Reallexikon, Berlin 701. 1.). A fogantyú három darabra tört, hossza 23 cm., közepe háztetőszerűen kiemelkedik, felületét geometrikus rovatok diszítik. Két vége lapított és két-két szeglyukkal van átfúrva. A paizs szélét beszegő pántmaradványokat is szögek erősítették föl, összeállítva tojásdad alakot mutatnak. A vaspaizsdudor megegyez a fent leírt bronzdudoréval, de peremén nincsenek gombok. Hazai leletünk között Horgosról ismeretes hozzá hasonló (Hampel J. : Alterth. der früh. Mittelalt. I. 215. 1.), A. Demmin VI. századi germán sírokról közöl neki megfelelő analógiákat. (Die Kriegswaffen, Leipzig 1893., 339—40. 1.) A kard 70 cm. hosszú pengéje kétélű és csúcsos, letört markolata gombos. A kisebb vastárgyak egyik darabja alakjánál fogva valószínű a kardhoz tartozó keresztvas. Felületén látható farostok hüvelymaradványok. A koraközépkori germán kardok között vannak hozzá hasonlók. (A. Demmin: I. m. 342. 1.) A balta jellemző vonásai szárnyas fok és erősen szélesedő, rövid bárd. Demmin szerint ez is germán tipus. (I. m. 336. 33 a.) A három darabra tört fokos lándzsa hossza 23 cm. Valószínű, mint nyéldísz, hozzátartozik a két bronzgyürü is. A kaszaszerűen hajló sarló két vége 55 cm-re van egymástól. Pengéje törés nélkül folytatódik a fába erősíthető nyélbe. Tompa hegyénél a penge gerinces és kétélű. Hampel nem közöl hozzá hasonló típust és így a ritka alakok közé tartozik. A törmelékes vasak között csat, zabla darabok és egy valószínű a kardhoz tartozó keresztvas ismerhető föl. Az egész lelet az említett analógiák alapján minden valószínűség szerint az V—

VI. századból ismert népvándorláskori, germán leletek csoportjába tartozik, de oly ritka tartalommal, amelyeknek mását a Hampel által közölt sírleletek között egyáltalán nincsenek, a germán és honfoglaláskori magyar sírokból is csak egy kettő ismeretes. Ilyen a Nemzeti Múzeum gránitköves arany paizsdísze és a Horgoson talált vaspaizsdudor, melyeket Hampel a VI. századi bizánci származékoknak tart. A honfoglaláskori leletek között is csak elvétve, a pilini, verebi és székesfehérvári sírokban akadtak paizsalkatrészeknek minősíthető tárgyak, ami annál feltűnőbb, mert a későbbi középkorban a paizs főfegyverneme volt a magyar lovasságnak. (Hampel I. : I. m. I. 214— 215. 1.) A kard pengéje a hozzátartozó keresztvassal a csúnyi, fenéki, keszthelyi, cikói leletekkel rokon. (Hampel I. : I. m. I. 189. 1.) Csakhogy ezeknél hiányzik a markolatgomb, ami a kálozi példánynál megvan és ez alapon korai képviselője a IX—

X. századból ismert karoling kardoknak és szinte hiányt pótló adat koraközépkori régészetünkben. Ugyanaz áll a baltáról és sarlóról is. Mindkettő mint eddig ismeretlen, vagy legalább igen ritka tipus illeszkedik be népvándorláskori leleteink sorába. Hivatalos tudósítások. Választmányi ülés. A múzeumegyesület március 28.-án tartotta ezidei első választmányi ülését. Jelen voltaki Dr. Havranek József alelnök, Marosi Arnold igazgató, Dormuth Árpád titkár, Rauscher Béla, dr. Képes János, dr. Say Géza, Pfinn István, Weichardt Valdemár, Ruff Béla, dr. Polgár Iván, Radetzky Dezső. vál. tagok. Dr. Havranek József az ülést megnyitva a szeretet meleg szavaival emlékezett meg az egyesület ügyvezető alelnökének, dr. Horváth Kálmánnak elhunytáról,