Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ wmiirniTi ii-wiii- г в ii i • ми 1 v* ír- i • '"" •> -tfi г T-ITriT "ira •• i vállalkozott reá, hogy megszerzi, de csak azzal a feltétellel, ha a „püspökatya" nem lesz jelen az alkunál, félve annak engedékenységétől Prohászka megfogadta a tanácsot és eltávozott. Az eladó természetes meglepődött az olcsó ajánlaton, a titkár azonban nem engedett szándékából. És igaza lett. Az nap ugyan nem kapta meg a képet, másnap azonban elküldték a püspökségbe

k Ekkor újabb nehézség merült föl. Nem volt a kasszában pénz. Csak gonddal sikerült a vételárt előkeríteni, de végre is meglett és a kép ott maradt* mint a hiveít szerető, gondozó, örömükben-bána^ tunkban osztozó jó pásztor szimbóluma. M, A. MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ (Ferenczy L) „Mátyás király szobra/* A múzeum képgyűjteményének egyik érdekes képe az a III. sz. teremben kiállított kőnyomat, mely Ferenczy Istvánnak (1792—1856) Mátyás király számára tervezett emlékművet ábrázolja. Az emlékmű Mátyás királyt ágoskodó lóháton, megkoszorúzva, római öltözetben állítja elénk. A ló lábai alatt paizsok, sisakok és egyéb hadijelvények vannak. A szobor talapzatának egyik keskeny oldalán a tervezet szerint ajtó vezetett volna egy üregbe, mely mint szentély őrizte volna a királyra vonatkozó emlékeket, A talapzat két hosszanti oldalára az igazságszolgáltatást és a tudományok ápolását jelképező dombormű veket tervezett a művész. A kép, illetőleg rajta ábrázolt emlékmű, mint művészi alkotás, keveset ér. Annál érdekesebbek a vele kapcsolatos és a művésznek hozzá fűződő tragikus sorsa. Mint Canova és Thorwaldsen tanítványát, ifjú korában lelkesen pártolták. Egymásután kapta meg rendeléseket és kerültek ki vésője alól Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferencz, Virág Benedek és egyéb nagyjaink képmásai. Foglalkoztatták főuraink is. Ferenczy készítette a fóthi templomban gróf Károlyi Istvánné, síremlékét és megyénkben a váli templomban Ürményi. József fejszobrát és síremléket. A síremlék „Üdvözült Шек" cimen ismeretes az irodalomban. Anyaga karánsebesi márvány és kezében keresztet tartó, a földgolyóról ég felé szálló alakot ábrázol. Mellette angyal lefelé fordított fáklyával, másik kezében tábla : „Ürményi József 1825" felirattal. A fejszobor dognácskaí márványból készült, római fejet utánzó alkotás a következő felirattal : „Ürményi József statusminiszter születe 1740 megholt 1825." Ferenczy becsvágyát azonban ezek a kisebb megrendelések nem elégítették ki. Nagyobb, monumentális művet kívánt alkotni és erre csakhamar kínálkozott is alkalom. A harmincas években a folyvást erősbülő nemzeti érzés hatása alatt ugyanis néhány buzgó hazafi indítványára megfogamzott az a terv: Mátyás király dicsőségét ércszobor hirdesse a fővárosban. Ferenczy akkor már nagyhírű művész volt : a pápa egy általa vésett éremért arany emlékpénzzel tüntette ki, József nádor ajándékából pedig már ott volt a Nemzeti Múzeumban legszebb munkája, a Romában készült „Pásztorleány". Reá esett tehát a választás. A terv megvalósításához szükséges 100.000 forint összegyűjtésére Fáy András és társai 1839. október havában felhivást intéztek a közönséghez. A szükséges pénznek azonban csak jelentéktelen része, mintegy tizedrésze jött össze a sok gyűjtőiven. Ennek azonban nemcsak a művészetek iránti érzéketlenség volt az oka. A közállapotok sem voltak ilyféle áldozatkészségre kedvezők. Jellemző erre gróf Széchenyi István felfogása ? — Ahol minden város tele van porral és sárral, az ország járhatatlan úttal és rengeteg mocsárral, ahol nincs kórház és dologház, ahol a lakosság nagy része alig-alig tud megélni, nem tud írni, olvasni: szomorúan komikusnak tűnik föl előtte Mátyás emlékét százezer forint költséggel felállítani egy sártenger közepén. Ha a szűkölködő művészen segíteni akar a nemzet, írja a Kelet Népében, tegye azt más alakban. Álláspontját röviden megokolja Tasnerhez írt egyik levelében is: „A Corvinusi vállalatra egy garast sem adok. Ha Ferenczy élelméről van szó, 17-szer invitálom ebédre. Tegyen más is valamit és így élni fog. De hogy 100,000 forinthoz oly igen antilogice én is adjak, azt nem teszem és így egyenesen is ellene teszek. (Magyar Művészet 1930, 593. 1.). Ily nyilatkozat mellett az emlékbizottság hiába dolgozott tovább, Ferenczy a munka lázában hiába rajzolt terveket, mintázott szobrokat, fejtett követ, a Kelet Népének gúnyos hangja messze elhallatszott, a terv pártolói nem tndták a közhangulatot jobbra fordítani. Pártfogói is elfordultak tőle. így Fáy István gróf, ki pedig tehetségéhez mérten pártolta a magyar művészetet, a Századunkban nyíltan megírja-: ő semmikép .sem javasolhatná Ferenczyt m egbízni az emlékszobor elkészítésével. A kritika is ellene fordult azt mondván, hogy az egész tervezetben csak a felírás magyar, a többi határozatlan valami, hogy például egyik reliefjét, melyen az igazságos királyt akarja feltüntetni, inkább lehetne Mucius Scaevola ismert történetének feltüntetni.