Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

SZÉKESFEHÉRVARI SZEMLE Valószínű, hogy az utóbbiakat a mi kapunk mintájára építették. A fenti alaprajzot szemlélve, feltűnő a külső kapunyílás sajátos, ősi helye, mely már az ó-kor várépítészetében szokásos. Itt is a várbavezető ut (a felvonóhíd közelében) hirtelen úgy kanyarodik, hogy a támadó majdnem háttal áll a várfalnak, mert a kapunyílás a torony (B) délnyugati oldalán van. Ha sikerült is a támadónak a betörés, a toronyban újabb tusa várta s igen nagy véráldozatába került, mire a belső kaputoronyig eljuthatott. A sikátorban (c) az oldalfalakról s a szemben levő toronyból nyíl- és kőzápor pusztította mindaddig, régi vázrajzon nincs mérték, de 50 m.-nél kisebb nem lehetett, mert a kb. 250 m. várfront vonalából egy ötödrésznél nagyobb szélességet mutat. Az őrség lakása a falak mentén, valószinüleg csak fából, vályogból készült kisebb épületekben volt. A nagy udvar mellett volt egy kisebb udvar (G). Itt lehettek a várőrség hadiszertárai, mert kapu (1) köti össze a nagy udvarral. A nagy udvarnak még három (2—3—4) kapuját látjuk : egy a városba, egy a (C) sikátorba s egy (4) a kerek toronyba. A két utóbbi nyilas csak kicsiny lehetett, hogy veszedelem idején gyorsan eltorlaszolható legyen. Ezt az impozáns kapuerődöt széles (40-50 m.) amig be nem zúzta a.kaputorony (E) külső-kapuját. Itt, a kapualjában (kapucsarnok) újabb pokolba került, mert a boltozat nyílásaiból ismét kőzápor, forró viz és füstölgő szuroközön zúdult a nyakába, valameddig be nem törte az utolsó : a belső kaput is. A kapu-erődnek ez a része a legrégibb : még az Árpádok korából (talán még 12. századból) való. A sikátor keleti oldalán látható nagy udvar (F) északnyugati sarka a kerek (B) kaputoronyba ékelődik. Az analóg példáknál nem látunk udvart, de a torony középpontja a sikátor tengelyében van. A helyzet itt is ugyanolyan s így azt kell gondolnunk, hogy ez az udvar későbbi keletű. E nagy udvar falai között volt az őrség tanyája és riadóhelye. Valószínű, hogy ez volt egyben a vitézek gyakorlótere, az u. n, vívópálya, sőt lovagi tornák s talán az istenitéletek (ordalia) színhelye is. Pontos méreteit nem tudjuk, mert a vizes árok védte, melynek partjai a városnak ezen a részén magasabbak, meredekebbek voltak. Az árok — az alaprajz szerint — a felvonóhídnál (A) és a várfalak mentén keskenyebb, de a nyugati körbástya tövében újra szélesedik : itt volt az u. n. „Ingovány", amelynek vizét s egyben a várárokét is a (malom mellett folyó) Gaja vize táplálta s ezzel megóvta az elposványosodástól. A régi, bár szerény alaprajz s a kellő tanulmányok lehetővé tették e nagyszerű kapuerőd rekonstrukcióját. A második kép madártávlatban mutatja a kaput és pedig olyan formában, állapotban, amilyenben az a 16. század elején lehetett. Az alaprajz szerint — a 16, század végén — az ősi Budai-kapu és a nyugati sarkon álló körbástya (K) között hármas védővonal vált. Az első (I.) vonal u. n. cölöpös gát (palissade), raeèy — bár ősrégi, primitiv erődítési mód,