Székesfehérvári Szemle 1. évf. (1931)

MÜZEUMI ÉRTESÍTŐ ges tagját. Irodalmi szempontból e kezdettől a jövűre nézve csak jót várhatunk. Az érdeklődés pedig, mely zsúfolásig megtöltötte a Vörösmarty Kör termeit, oly iránytű, mely rámutat arra a tényre, mennyire lehetséges itt pezsdülő irodalmi centrumot alakítani. Ennek előfeltétele pedig ma­gától adódik a Vörösmarty Körben, melynek első­rendű hivatása — éppen a nagy költő iránti kegye­letből — az irodalom pártolása és irányítása volna. Az est keretében Mátrai Rudolf tanker, fő­; izgató megnyitó szavai után ott szerepeltek B, >nzky Gabriella finom tónusú verseivel, Nyéki .gy Árpád három pathetikus hangú költemény­.yel, György Oszkár modern hangú filozófiai ver "eivel, Szabó Klári üde és Vlaszaty Béla lendü­letes, friss zenei kompozícióival, vitéz Szarka Géza îles megfigyelésü és erős emberábrázolású no­velláival, Pálfy István fiatalon szárnyaló, de őstehet­séget sejtető verseivel, Rodt Jenőné pedig oly gazdag skálájú szavaló művésznőnek mutatkozott, hogy méltán a legelsőrangú előadó művészek kö­zött foglalja el helyét. A szép est szervezéséért dr. Képes János, Árvái János és dr, Szarka Géza urakat illeti az elismerés. (V, ő. Fejérmegyei Napló XXXVIII. évf., Székesfehérvári Napló IV. évf. 32, szám 1931. február 10.) A székesfehérvári izr. vallásközség kul­.rbizottsága is sikerült irodalmi estet rendezett tebr. 8-án a Kereskelmi Csarnokban. Az estélyen dr. Láncos Andorné kitűnő előadótehetségről tett tett tanúságot, amikor Kiss József, Lesznai és Ignotus verseket szavalt, György Oszkárné, Láncos Gizi zongorakíséretével finom, üde hanganyaggal énekelt Kiss József is Ady-dalokat, míg György Oszkár „Zsidó költőkről a magyar irodalomban" cimen tartott előadást. (V. ö. Székesfehérvári Friss Újság. XXXIII. évf. 32. sz. 1931. február 10.) Nagy Mozart-hangverseny. A Székesfe­hérvári Zenekedvelők Egyesülete febr. 12.-én, Mo­zart születésének 175-ik évfordulóján nagyon si­került filharmóniai hangversenyt rendezett. „Az est műsora — az egyik recenzió szavai szerint — Mozart varázskertjének bűbájos immortelláiból font koszorú" volt, melyen közreműködött váro­sunk honvédzenekara is Schwartzkopf Artúr hon­véd főkarnagy vezetésével. Figaró lakodalmának nyitánya után Mozart A-dur zongoraversenyét szólaltatta meg művészi stílusérzékkel Láncos Gizi, dr. Lőwy Károly kormányfőtanácsos leánya, Majd Pataky Lili hegedűművésznő játszotta lehel­letszerű finomsággal Mozart D-dur hegedűverse­nyét. Végül a zenekar interpretálta a hatalmas C-dur „Jupiter" szinfóniát, Mozart legmonumen­tálisabb műveinek egyikét. (V. ö. Székesfehérvári Napló IV. évf. 36., Fejérmegyei Napló XXXVIII. évf. 36., Székesfehérvári Friss Újság XXXIII. évf. 36, 1931. február 14. — R. E. (Radó Erzsébet): Emlékezés Mozartról. Szív. Napló IV. évf. 33, 1931. febr. 11.) D. Á. MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ Az ígarí avar lelet. Múzeumunk népvándorláskori gyűjteményé­nek legértékesebb része az az igari avar sirlelet, nely 1928-ban került hozzánk. Megmentésének örténete a kővetkező. 1928. március 29-én Ké­kes Albin, igari jegyző telefonált a székesfehér-" irí múzeumnak, hogy a község területén föld­munkálatok közben ember- és lócsontokkal együtt különféle aranydíszeket, kardot és vastárgyakat találtak. Másnap kiutazva, a kardot és egyes vas­tárgyakat a községházán találtuk, az aranytárgyak pedig a cecei csendőrséghez kerültek. A lelőhely tulajdonosa ugvanis a neki segédkező cigánynak nem akart az aranyakból juttatni és ezért felje­lentette. Szerencse, hogy igy történt, mert külön­ben a lelet kereskedők kezébe kerülve, veszen­dőbe mehetett volna. A feljelentés folytán azon­ban a hatóság tette rá a kezét. A tulajdonosnál még együttlevő tárgyak a községházára kerültek, a széthordott aranydíszeket pedig a csendőrség gyűjtötte össze. Miután a leleteket, mint Fejér­megye letétjét, ^múzeumunk számára átvettük^ fel­kerestük a lelőhelyet, hogy kikutassuk a lelő­körülményeket. A leletet a Vám-szőlőhegyen Császár György udvartelkén ásták ki, Az udvar végén emelkedő lejtőt hordták le és eközben akadtak rá 4 m. mélyen, homokos talajban, a ló­és embercsontok között fekvő leletekre. A találó szerint az arany- és bronztárgyak a hastájon fe­küdtek, az agyagbögre a lábnál, a kard balolda­lon, a fémpohár a jobb kézfejnél, a vaspántok a test körül. A pántok közül sok aranyfüstszerű pikkelyes töredék került elő, egyik felük arany­sárga, a másik fehéres. A lelőhely környékét is átkutattuk, munkánk azonban nem járt ered­ménnyel. A lelet a III. sz. teremben látható. Részei a következők; 1. egyélű és görbe vasszablya aranylemezzel borított keresztvassal, 2. vassarló, 3. kis ezüstpohár, 4. agyagbögre, 5. egy pár tar­solyszegély ezüstlemezből, a végükön aranyfogla­lat (30—31), 6. arany fülbevalópár (18—19), 7. két rovátkolt aranykarika, az egyiken kapcsoló (20), 8. két füles szijpánt aranyozott bronzból (24—25), 9. három lemeztöredék ezüstből egy-egy szeggel :1

Next

/
Thumbnails
Contents