125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
Tegula Lelőhely: Dunaújváros - Intercisa, római temető, 1078. számú sír. B. Vágó Eszter ásatása, I 967. KonKx. u. III-IV. század fordulója Méret: H: 56 cm; Sz:40 cm; V: 6,5 cm Leltári szám: IM 70. 1078.7. Irodalom: E. B. Vágó - 1. Bona: Die Gräberfelder von Intercisa. I. Der spätrömische Südostfriedhof. Bp., 1976. 66-68., 185, Taf. 30, 2., Taf. XX; Visy Zs.: Intercisa. A római kori Dunaújváros. Bp., 1977. 38, 39. kép; Instrumenta Inscripta Latina. Das römische Leben im Spiegel der Kleininschriften. Ausstellungkatalog. Pécs, 1991. Kat.-Nr. 314. 177.; Visy Zs.: Tetőfedő tégla bekarcolt figurális ábrázolással és felirattal, in: Istrumenta Inscripta Latina; A római élet a kisfeliratok tükrében, (falinaptár) Dunaújváros, 1992. 6. A római kerámiatermékek jellegzetes darabjai az építőtéglák: falazótéglák, különböző alakú és méretű padlótéglák, a padlófűtésben használt téglafélék, s persze a tetőfedő téglák: a peremes tegulák (melyek nevéből a magyar tégla szó is származik) és a félhenger palást alakú imbrexek. Sokszor előfordul, hogy ezeket a téglákat valamilyen mesterbélyeggel vagy tulajdonjeggyel látták el, s szép számban kerültek elő olyan darabok, melyeken állatnyomokat lehet felfedezni. Az intercisai temető egyik téglasírját egy egészen különleges példánnyal burkolták: a tégla felületét még kiégetés előtt telekarcolták. A szöveges ajánlás: DOMINIS NOSTRIS / DIOCLETIANO ET MAXI / MIANO ET CONSTANTIO / NOBILISSIMIS CAES(aribus) vagyis „a mi urainknak, Diocletianusnak, Maximianusnak és Constantinusnak, a legnemesebb császároknak" egyúttal datálja is a leletet a III-IV. század fordulójára. A hódoló feliratról - nem tudni mi okból - hiányzik a tetrarchia negyedik császára, Galerius. A szöveg alatti figurális ábrázoláson egymás mellett két alak látható, alattuk pedig egy nagyobb és egy kisebb állat, melyeket egy-egy figura szemből épp ledöf. A képmező önmagát ismétlő karcolatának magyarázata Diocletianus császár életrajzában található. A hagyomány szerint a még fiatal tisztnek azt jövendölték, hogy császár lesz, ha egy vaddisznót megöl. A jóslat talán csak mese, Diocletianus azonban maga szúrta le nyilvánosan vetélytársát, s a császárgyilkossággal gyanúsított Aper neve tényleg vadkant jelent. (P. Zs.) 54
