125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Apis bika Lelőhely: Goxs\un\, LM. épület. Fitz Jenő ásatása, I 983. Kor: Kr. u. NI. század I. fele Méret: H: 15,5 cm; M:l2cm Leltári szám: SzIKM 83.

142.

1. Irodalom: Zs. Bánki: Eine neue Bronzestatuette aus Gorsium. Akten der 9. Tagung über antike Bronzen in Wien. Wien. 1

988. 346. Bronz szobrocska. Lépő állású, erőteljesen megformált állatfigura. Szarvai között, egykor meglévő Apisattributum rögzítésére szolgáló kis lyuk. )obb mellső lábát kissé felemeli, patájával a talajt érintve, a farok a bal hátsó lábra simul. A fej jobbra forduló, szemei ezüst berakásúak. A szarvak között, ill. a homlokon dús, bodros szőrzet, az áll alatt plasztikusan redőzőtt bőr. A fejre, lábakra finom, aprólékos megmunkálás jellemző. A test élénk, mozgalmas beállítása az állat friss erejét hangsúlyozza. Egyiptomban a szent Apis bika kultusza a Kr. e. III. évezredben, az Óbirodalom évszázadaiban, az I. dinasztiáig nyúlik vissza. Gorsiumi emléke jelzi, hogy a római császárkorban az egyiptomi kultuszok birodalomszerte elterjedtek. Apis tiszteletének fő motívuma a bika termékenyítő ereje. Az ókor jeles szerzői közül többek között a görög történetíró Herodotos s a földrajztudós Strabon munkáiban olvashatunk leírásokat a kultusz központjáról, lényegéről, hagyományairól. A szigorúan kötött nílusvölgyi ábrázolási móddal ellentétben a nem egyiptomi talajon készült szobrocskák naturalista megfogalmazásúak. Darabunk sem egyiptomi műhelyben készült, hanem az imperiumban előkerült leletekhez hasonlóan itáliai vagy provinciális területen. (B. Zs.) 34