125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Festett urna Lelőhely: Nagyvenyim, homokbánya, 4. sír. B. Vágó Eszter ásatása, I 959. ÁcvvKr. u. II. század Méret: M:25,5 cm; peremátmérő: 14,3 cm; talpátmérő:9,9 cm Leltári szám: IM 59.42.4.

1. Irodalom: E. B. Vágó: Kelten- und Eraviskengräber von Nagyvenyim und Sárkeszi. AlbaR, I960. 4362. XXIX-XLI. Dunaújvárosnak és környékének őslakói a római hódítást megelőző időben a kelta eraviscusok voltak. Ennek, a Dunántúl északkeleti részét benépesítő törzsnek a meghódítása ismereteink szerint békésen történt. A rómaiak - miként más bennszülött népeket is - katonai irányítás alatt álló közösségbe szervezték a jóváhagyásukkal saját pénzt verő eraviscusokat. (E közösségek római közigazgatási egységek voltak, nevük: civitates peregrinae.) így azok szabadon őrizhették ősi hagyományaikat, és közben érintetlen maradt a római befolyás is. A Nagyvenyimen feltárt bennszülött földműves település a római kor első két évszázadában még virágzott. Ismerjük temetőjét is, amelynek egyik hamvasztásos sírjából való ez a kicsiny talpon álló, keskeny peremű, kettős csonkakúpos testű, terrakotta színű urna, a kelta hagyományokat továbbvivő kora császárkori edényművesség nagyszerű terméke. A korongon készült agyagedény halványpirosra festett felületén barnába hajló sötétpiros festésű, indás és geometrikus díszű sávok keretében a kelta hitvilág római korban is őrzött figuráit, elemeit látni: fenyőág-motívumokkal tagolt képmezőben ugró-futó állatokat (bikát, szarvast), fölöttükalattuk indadísszel, köztük nyolcküllős napkerékkel. Az edényről szerencsére időben készült hiteles másolat és rajz is, mert az eleve is sérülékeny díszítő festés mára szinte teljesen elhalványult, lepattogzott. (B. H. J.) 30