125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)

Díszített szűrőedény a nadapi kincsből Lelőhely: Nadap - Jánoshegy. A nadapi kincs, 628 darabból álló, ún. depot-lelet, egy kovácsműhely anyaga. Véletlenül talált, beszolgáltatott lelet. Gyűjtés és helymeghatározó hitelesítő ásatás: F. Petres Éva - Makkay János, 1970. KonYésö bronzkor, urnamezős kultúra régibb szakasza, Kr. e. XII. sz. vége - XI. sz. eleje. Méret: M:5 cm; a fülekkel együtt:7-8 cm; átmérő a füleknél:27,2 cm; a peremél:23,3 cm. Leltári szám: SzIKM 70.1.5. Irodalom: É. F. Petres: Die Bronzegefässe aus dem Depotfund von Nadap. In: P. Patay: Die Bronzegefäße in Ungarn. Prähistorische Bronzefunde II. 10. 1990. 87-93.; 90. Nr. 187, Taf. 75. Bronz szűrőedény, lapos tál forma, széles, kihajló egyenes peremmel. Két, perem fölé magasodó szalagfüllel, amelynek visszahajló vége vízszintes rúddá kalapált, ezeken 3-3 madárfigura ül. Valószínűleg vízimadár, kacsaábrázolás, a két szélső madár kisebb, a középső nagyobb méretű. A peremet domború, kalapált fenyőtűminta, az edény vállát három domború pontsor díszíti. Alja, a szűrőrésze kör alakú, sorokba rendezett apró lyukakkal áttört, közepén kereszt alakú a pontok sora. A szűrő, hasonlóan a lelet többi darabjához sérült, összenyomott állapotban került elő. Jelenleg helyreállított, egy, hiányzó kacsafigurája kiegészítés. A mai Magyarország területéről csak szűrőtöredékeket ismerünk, mindkettőt a Dunántúlról (Pamuk, Lengyeltóti). Szintén elrejtett depot-leletből származnak, amelyeknek kora a nadapival egyező. Ismerünk viszont hasonló szűrőket depot-okból és sírokból cseh és délnémet területről, de az ellenkező irányból, Itáliából is. Ezek készítése és használata időben részben megegyezik a nadapival, illetve tovább is megfigyelhető. Mindez azt jelenti, hogy ezek a szűrőformák nem köthetők egy-egy területen élő népcsoporthoz, és viszonylag hosszú időn keresztül használatban voltak. A nadapi leletben a szűrőn kívül még 12 edény volt, zömmel csészék, tálak és egy üst. Az ép edények formájuk alapján két csoportra oszthatók, mintha két szerviz lenne, a szűrő és a keverőedényként használt üst bármelyik tartozéka lehet. A szűrő alakja lapos csésze, tál forma, hasonló a többi edényéhez. Díszítése - a kacsák - hasonlóak az ebben a korban használt ún. kultuszkocsik díszítéséhez. Hasonlóan madárral díszítettek az ún. üstkocsik, amelyek a nadapi üsthöz hasonló bronzedények, négy kerékre helyezve. Mindkét edényforma - kultuszkocsi-modell, üstkocsi - gyakran olyan sírokból kerül elő, ahol a halott mellé valódi kocsit, vagy kocsialkatrészeket is helyeztek. Díszítésük, a madárábrázolás, mindenképpen a halotti kultuszban játszott szerepet. Az ivókészletek sírba helyezése a késő bronzkorban, az urnamezős kultúrába tartozó férfi sírokban figyelhetők meg. Ez a szokás a közép-európai területen a déli, Földközi-tengeri és anatóliai halotti szertartások hatását jelentették. A Dunántúlra valószínűleg itáliai közvetítéssel jutott el, ebben az időben kapcsolatunk Itáliával igen erős volt. (F. P. É.) 24