125 év – 125 tárgy. Válogatás a Fejér megyei Múzeumok gyűjteményeiből. – Szent István Király Múzeum közleményei: D sorozat (2000)
Az I. számú kozideri bronzkincs Lelőhely: Dunaújváros - Koziderpadlás. A Magyar Nemzeti Múzeum ásatása, 1951. Kor: középső bronzkor vége, Kr. e. XIV. század Leltári szám: IM 82. 1. 1 .-82.1.16. Irodalom: Mozsolics, A.: Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Bp., I 967. Taf. 46-48.; Bona, I.: Bronzeguss und Metallbearbeitung bis zum Ende der mittleren Bronzezeit. Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt am Main, 1992. 48-, Abb. 27., Kat. 363.; Bona, I.: Dunapentele-Dunaujváros-Koziderpadlás. Uo. 149A dunapentelei Koziderpadlás határnév 1876-ban jelent meg a régészeti szakirodalomban, világszerte ismertté azonban az 1950-es években itt talált bronzkincsek révén vált, mi több, névadója lett a középső bronzkor kései szakaszának. A Koziderpadlás a mezőföldi bronzkori teli-települések legnagyobbika. A Duna-parti, mély sáncárokkal körülvett, vagyis jól védhető löszplatón másfél évezrednél is hosszabb idő alatt 4-5 m vastagságú telephalom rétegződött az újra meg újra felépülő, majd újra meg újra elpusztuló házak maradványaiból (Nagyrév- és Vatya-kultúra). A középső bronzkori földművelő teli-kultúrák életének egy új népesség hódítása vet véget a Kr. e. XIV. században. Elrejtett, s szerencsénkre napvilágra került bronzkincsek egész sora jelzi ezt az időszakot. A kozideri teli felső rétegéből eddig három bronzkincs került elő. A pentelei határba telepített vasmű építése kapcsán régészeti feltárás indult a Koziderpadláson. Ennek során, 195 1 -ben találták - mindössze 40 cm mélyen - az I. számú kincset, amely az alábbi leletekből áll: 44 db különféle bronztárgy - korongos csákányok, tokosvéső, sarlókés, keresztbordás, korong alakú csüngők gyöngykör-peremmel, trébelt dudorral, áttört félhold alakú csüngők kétféle kereszttaggal, többféle függesztőszárral, kartekercsek, spirálcsövecskék, továbbá egy 18 szemből álló borostyán gyöngysor; mindezek e^ agyagfazékban voltak, amelynek a cserepei is megvannak. (B. H. j.) 18
